Kulcsárné Horváth Gabriella adventi verset szavalt, majd Kovács Viktor lelkész fűzte tovább a vers gondolatait.

Büszkén említette az első adventi koszorú készítőjét, Heinrich Wichern német evangélikus lelkészt, aki 1839-ben egy árvaházban állította fel az akkor még 24 gyertyából álló, szekérkerékből készített adventi koszorúját. Minden este összegyűltek a gyerekek és a lelkészük, s meggyújtottak egy gyertyát, énekeltek és a Bibliából olvastak. Mindennap egyre fényesebb és fényesebb lett a teremben és szentestére 24 gyertya fényében úszott az egész helyiség. És, hogy miért nem talált ki valami mást a lelkész, várandó a karácsonyt? Azért, mert Jézus Krisztus fényét közvetítette akkor Németországban Wichernek és a gyermekotthon lakóinak a gyertyák fénye, és ma nekünk is ugyanezt teszi az adventi koszorúnk három gyertyájának a fénye. Megszünteti a sötétséget maga körül és fényt áraszt mindazokra, akik csak mellette állnak. Ugyanígy Krisztus, a Magasságos Isten Fia is fényt tud hozni életünkbe és lelkünkbe. Olyan fényt, amely elűzi a sötétséget és új megvilágításba helyezi saját magunkat és környezetünket egyaránt. Olyan megvilágításba, ahol helyre kerülnek a dolgok, az életek, a családok, az emberi kapcsolatok, a közösségek! – emelte ki Kovács Viktor.

Ezt követően a gyülekezet nevében Szűcs Ferenc felügyelő meggyújtotta a harmadik adventi gyertyát, majd a történelmi egyházak képviselői egy-egy bibliai idézettel kísérve áldásukat adták a jelenlévőkre.