„A város egyik magaslati pontja van a közelben, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten tekintetével nézzünk a világra, aki jól lát mindent; látja múltunkat, jelenünket, jövőnket. Ezekkel az estékkel szeretnénk a jövőre nézni, azzal a reménységgel, hogy a viharos múlt után, a jelen tapasztalatai szerint Isten – aki a szeretet Istene – egységbe hív bennünket” – hangzott el Tornyai Gábor plébános köszöntőjében.

A köszöntő után az imaest témáját olvasták fel a Karib-térség egyházainak útmutatása alapján. „A Biblia a vigasztalás és a felszabadulás forrása lett sokak számára, akik a gyarmatosítók kezétől szenvedtek. A Biblia ma is a vigasztalás és felszabadulás forrása. A karibi térség keresztényeit arra ösztönzi, hogy foglalkozzanak azokkal a körülményekkel, amelyek jelenleg is aláássák az emberi méltóságot és az életminőséget. Ahogyan a rabszolgaság vaslánca lehull a kezünkről, a szeretet és közösség új köteléke jelenik meg az emberiség nagy családjában, kifejezve azt az egységet, amelyért keresztény közösségeink imádkoznak.”
A közös istentiszteleten a Szentlélek-hívó ima után a kiengesztelődés imáit a felekezetek lelkipásztorai és elöljárói mondták: „Ments meg, Urunk, az olyan rendszerektől, amelyek aláássák az emberi méltóságot, és a rabszolgaság új formáit erőltetik ránk!... A félelemtől és a gyanakvástól, amely elválaszt minket egymástól és határokat szab reménységünknek és a gyógyulásnak!” 

Az ökumenikus alkalom igéi által a karibi keresztények a nehézségekkel küzdők megsegítését hangsúlyozták: Ézs/Iz 25,1–9: „…vigadjunk és örüljünk szabadításának.”; Zsolt 82: „Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát…”; Fil 2,1–4: „…senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”; Lk 12,13–21: „...őrizkedjetek minden kapzsiságtól…”

Az est igehirdetője, Szemerei János evangélikus püspök Lukács evangéliumából az esztelen gazdag történetén keresztül világította meg, miként tekintsünk a földi javakra Jézus tanításán keresztül. Beszédében hangsúlyozta, hogy kétezer éve és ma is ugyanazzal a problémával találkozunk: nem megy az igazságos osztozkodás. Az igehirdető először kifejtette, hogy a bolond gazda a jó gazda, az, aki él a lehetőségekkel és jól gazdálkodik. A bibliai időkben a gazdag Isten áldásának hordozója volt, mert úgy gondolták, hogy amit az ember kap a földön, azt Istentől kapja. „Nem az a probléma, hogy gazdag emberről van szó, hisz a kor embere sem kizsákmányolóként beszél róla. Látja, hogy sok a termés, és jól reagál a helyzetére, olvashatjuk a példázatban… Nem is rabja a vagyonának, mint ahogy Molière Fösvényében látjuk, aki a pénztől való függésében képtelen volt a rendezett kapcsolatra. A példázat főszereplője mentálisan is rendben van, azt teszi, amit mi is tennénk. Nyugodtan, biztonságban szeretne élni, kihozni mindent önmagából, az életből, amit lehet. Mit akar akkor ez a történet mondani nekünk? Azt, hogy ami emberileg normális, az nem biztos, hogy Isten akarata szerint való.”
A püspök további gondolataiban kifejtette, Jézus rávilágít arra, hogy a gazdag elszámította magát, mert látómezője beszűkült, csak addig néz, amíg a szeme ellát. Sok ember van így: becsületesen dolgoznak, megtesznek mindent a munkájukkal, amit lehet. De Jézus erre azt mondja: „még az éjjel elkérik a lelkedet.” Másképpen kell gondolkodnunk életről, munkáról, az emberről. Mert az élet nemcsak néhány évtized, mely arra van, hogy javakat gyűjtsünk. Jézus szembesít minket azzal, hogy amit kaptunk – akár anyagiakat is –, jobban kell kamatoztatnunk. Azokra is kell gondolnunk, akik nehézségekkel, problémákkal élnek. „Amikor Isten a szeretetével megajándékoz minket, akkor nekünk is jobban kell szeretnünk azokat, akik körülöttünk élnek. Jézus a bolond gazdag történetén keresztül arra tanít, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, mindent a pénz mozgat, de az igazi nagy ajándékok az életünkben a béke, a biztonság, a remény és az örök élet, amelyek csak Őnála kaphatók meg” – fejezte be beszédét Szemerei János.
A Krisztus-hívők egységében tartott imaest a könyörgésekkel folytatódott: „Mindenható Istenünk! Te adj erőt és bátorságot egyházadnak, hogy folyamatosan hirdesse az igazságosságot és az irgalmasságot még az igazságtalan uralom és elnyomás idején is. Amikor Krisztusban való egységünket ünnepeljük, a te Szentlelked legyen velünk, hogy mások szükségleteire is figyelemmel legyünk.”
Az ökumenikus alkalom végén a felekezetek képviselői hálát adtak Istennek szabadító kegyelméért. „Amikor hálát adunk a bűn rabságából való szabadulásunkért, az Úr elé hozzuk kéréseinket, kérve Őt, hogy törje össze a láncokat, amelyek rabságban tartanak, és láncok helyett a szeretet és közösség kötelékével kössön össze minket. Kivonulás Istene, Te átvezetted népedet a Vörös-tengeren, és megszabadítottad őket. Légy velünk most, és szabadíts meg a rabszolgaság minden formájától és mindentől, ami elhomályosítja az emberi méltóságot.”