A karibi térség keresztényei az igazságosságot, a békét választották az est témájául. „A Karib-térségben az erőszak olyan probléma, amelyre válaszolniuk kell az egyházaknak. Riasztóan magas arányban történnek gyilkosságok, nagyrészt házastársi bántalmazásból, bandaháborúkból és a bűnözés egyéb formáiból eredően. Ugyanakkor szintén igen magas arányban fordul elő ebben a régióban az önkínzás és az öngyilkosság is.”

A befogadó református közösség lelkésze, Berze János köszöntése után a bűnbánati ima és az olvasmányok következtek: Ézs/Iz 9,2–7a: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…”; Zsolt 34,1–14: „… törekedj békességre, és kövesd azt!”; Jel 7,13–17: „… Isten letöröl szemükről minden könnyet.”; Jn 14,25–27: „Békességet hagyok nektek…” 

A negyedik fehérvári ökumenikus imaesten Révész Lajos baptista lelkész tartott igehirdetést. A lelkipásztor arról beszélt, a Biblia tanítása szerinti békesség eltér attól, ahogy a világ értelmezi azt. Az embereknek a béke a két veszekedés közötti szünetet jelenti csupán. „A béke általános fogalom, sokan legyintenek rá, vagy azt mondják, meg kell dolgozni érte, sőt sokszor lehetetlen elérni. De nem erről a békességről van szó, hanem arról, melyet csak az Isten tud megteremteni. A világ is tud adni békét, de mi nem azt keressük. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn 14,27) – hangzik el Jézus tanításában.

A lelkipásztor arról is beszélt, hogy a békét mindig az egyénnek kell megtalálnia. „Fel kell tennem a kérdést, miért vagyok békétlen, hogyan lehet lecsendesíteni a szívemet. A Biblia tanításából tudjuk, Isten kezébe kell tennünk mindent, hogy a lelkünk megnyugodjon. Egy nehéz helyzet az Ő segítségével békével tölthet el, és így máris képesek vagyunk megoldásokat keresni problémáinkra… Aki békével bír, az békét teremt a körülötte élőkben. Isten olyan békét ad, amely megtart bennünket, és a béke eszközeivé válunk mások számára” – fejezte be gondolatait Révész Lajos.

Az igehirdetés után az elköteleződés imája következett: „Istenünk, aki magad vagy a remény és a vigasztalás! Jézus feltámadásával legyőzted az erőszakot a kereszten. Népedként kérünk, lehessünk látható jelei annak, hogy az erőszak vereséget szenved ebben a világban. Most is ezt kérjük feltámadott Urunk nevében.”

A közös istentisztelet végén a baptista, az evangélikus, a református és katolikus elöljárók áldását fogadták a hívek. A zenei szolgálatot a Székesfehérvári Ökumenikus Kórus és a Csomasz Tóth Kálmán Kórus végezte dr. Szabó Balázs kántor közreműködésével és Dóczy István karnagy vezényletével.