Az istentisztelet elején közösen imádkoztak a hívek Tóth Tamás plébános vezetésével zsoltárokat, amelyeket maga Jézus is imádkozott.

A hét tematikáját összeállító indonéz keresztények a záró estre két igehelyet választottak. A békesség Istennél van, hirdeti a 27. Zsoltár: „Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék?„ A másik János evangéliumából való részlet volt: „…így beszélt Jézus: Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szemerei János evangélikus püspök, az imaalkalom igehirdetője felolvasta az olvasmányokat, majd Isten békéjéről adott tanítást. „A békét úgy képzeljük el, hogy minden rossz szűnjön meg a világban, és optimálisak legyenek a feltételek. Ezt szeretnénk megélni a családunkban és a környezetünkben. Ha valaki végiggondolja saját életútját, sokat teszünk azért, hogy normális feltételeket tudjunk teremteni, és bebiztosítsuk magunkat… Küzdünk a betegségek ellen, mindent elkövetünk, hogy redukálni tudjuk a súlyos tényezőket, és megtaláljuk a békességet, a nyugalmat, a belső örömünk forrását.

Az igehirdető az örök békére vonatkozó bibliai idézetekkel mutatta be, milyen „békebirodalomra” vágyott az ószövetségi ember és tulajdonképpen a ma embere is: „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” … „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket.”

De ez nem valóság, erről csak álmodunk – mondta a püspök, arra vágyunk, hogy a külső körülmények kitisztuljanak, optimális legyen minden, és akkor ez lesz a béke. „Sokan megtapasztalták már a történelem során, személyes életükben, hogy váratlanul jött el a béke. Sokszor a legnagyobb bajban, amely megmagyarázhatatlan. Sokan kaptak olyan körülmények között békét, amelytől más emberek összeroppantak volna. Mert az Isten egészen más utakon is tud nekünk ajándékokat adni. A viharok közepette is megtaláljuk a békét, amikor az Isten közelségét megéljük, mert azt mondja Jézus: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”

Szemerei János végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a legfontosabb kérdés, rácsodálkozunk-e arra, hogy Isten irgalmas szeretete közös kincsünk. Ez nem felekezethez kötött, hanem Istenhez kötött. Ezt a békét egyenesen Ő adja, aki békét tud teremteni a lelkünkben. A mélységekben is a viharok között meg tudod ragadni, és megtalálhatjuk ezt a békességet az Isten szeretetével való közösségben.”

A közös imaalkalom az Esti dicséret zárókönyörgéseivel zárult. A város lelkipásztorai fohászkodtak a Teremtő és Megváltó Istenhez, hálát adtak a gondviseléséért, és kérték Istent, szabadítson meg minden embert a félelemtől, az aggodalmaktól, és adja meg, hogy békében élhessünk. Imádkoztak az elnyomottakért, a bajban levőkért, az elhunytakért.

Végezetül az Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged Ároni áldással áldotta meg Szemerei János evangélikus püspök a megjelenteket.

Utána Berze János református lelkészi elnök következett a páli idézettel: „A békesség Istene pedig … tegyen készségesekké titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által.”

Révész Lajos baptista lelkész azért fohászkodott, hogy a minden emberi értelmet felülmúló békét megőrizzük szívünkben Jézus Krisztus által, majd Ugrits Tamás katolikus püspöki helynök az Úr áldását adta a jelenlevőkre.

A 2019-es ökumenikus imahét fehérvári záróalkalmán a város ökumenikus kórusa végezte a zenei szolgálatot Dóczi István karnagy vezényletével. Orgonán kísért Tóka Szabolcs orgonaművész.