Hódara és jég borította utak vezetnek az evangélikus Nagytemplomba; a kopogós, tél közepi hónap még szorítja hidegét, barátságosabb hőmérsékletet csupán bent remélhetünk. De ott nemcsak a fűtött padoktól engedhet fel a betérő: a több mint kétszáz éves épület főhajójában óriási karácsonyfa tartogatja még a karácsony meghitt melegét. No és az emberségtől, melynek jegyében („Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk” ApCsel 28,2) egész héten át érkeztek ide és három másik felekezet templomába azok a Krisztus-hívők, akik az ökumenéért maguk is tenni és imádkozni akarnak.

„Egy héttel ezelőtt egy izgalmas hajóútra indultunk el közösen; a hajóút hajótöréssel zárult, még sincs vége: a hajó elveszett, de az út folytatódik” – összegezte nyitó gondolataival Bodnár Máté református lelkipásztor, az utolsó imaalkalom liturgikusa a hét gondolati ívét, s egyben az ökumenikus imahét üzenetét is.

„Ha Isten megmentő Igéje ott van az életünk, az egyházunk hajójában, ahogy a máltai hajótörésnél jelen volt Pál apostol személyében és szavaiban, akkor van folytatás a tragédia, a katasztrófa után is. Az egyházak története megerősítette már többször ezt az igazságot.”

A nap témáját (Nagylelkűség: elfogadás és adás) a felolvasott igeszakaszok határozták meg, melyekben arról értesültünk, hogy Pál és kísérete partra vetődve elfogadja a máltaiak nem mindennapi emberségét, s azt adja, amije van: Jézus Krisztus gyógyító szeretetét.

Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódott az igehirdető, Szocska A. Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök, aki szintén reflektált az imahét üzentére: az apostoli szakaszban olvasott hajótörésben Pál foglyokkal utazott, s a máltaiak mégis nagylelkűen fogadták: „az Úristen bennünket, bűnösöket, ’bűnözőket’ ugyanilyen szeretettel és nagylelkűséggel fogad, s bőségesen ellát útravalóval. Ilyen bőségesen ajándékozó keresztényeknek kellene lennünk magunknak is” – vont párhuzamot a főpásztor.

Az egyház mint hajó allegóriát értelmezte: „az egyház a hajó-képpel magyarázza küldetését, útját, hiszen egykor aki hajóra szállt, annak nem lehetett csak úgy kiszállni, annak a viharokkal is meg kellett küzdenie. Mi, Krisztus egyházának tagjai, akik ökumenikus, testvéri szeretettel élünk egymás mellett, mi mindannyian egy hajón utazunk: Krisztus egyházának hajóján, melyet Krisztus alapított.”

A képes beszámoló a továbbiakban itt olvasható.