A székesfehérvári imaest kezdetén a bűnbánati részt Tornyai Gábor plébános vezette. „A történelem folyamán sok megújulási mozgalomról tudunk az Egyházban, amelyekre mindig szükség van a Jézus Krisztushoz való megtéréshez. Ezek a mozgalmak időnként azonban akaratlanul is megosztottsághoz vezettek. Ez a tény ellentétes azzal, amit Jézus kér az Atyától a János-evangélium szerint:  »Én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél« (Jn 17,23). Amikor megnevezzük a megosztottsághoz vezető bűneinket, magunk előtt látjuk, ahogyan falként választanak el bennünket egymástól” – hangzott el az imában.

Ezután a megjelent lelkipásztorok, közösségvezetők felsorolták a keresztény felekezeteket elválasztó fal felépülésének okait, és mindenért bocsánatot kértek Istentől. Így a szeretet hiánya, a hamis vádaskodás, a hátrányos megkülönböztetés, az üldözés, a szétszakadt úrvacsorai közösség, a türelmetlenség, a vallásháborúk, a megosztottság, a hatalommal való visszaélés, az elzárkózás, a gőg bűneit, amelyek sebeket okoztak Isten népének.

Ezt követően a gyülekezetek képviselői felolvasták a második imaalkalomra szóló igehelyeket a Bibliából. A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett ökumenikus hét imafüzetét összeállító németországi keresztények a Jézusért élő ember példáját választották témául. Az igehirdető, Bencze András az ajánlás gondolatához kapcsolódva elmondta, akkor rajzolódik ki egy közös Krisztus-arc rajtunk, ha majd közösségeink összetartanak. „Szeretnénk másokért élni, de nem tudunk. A világ atomizálódik, darabjaira hullik szét. A közösségek is szétszóródtak, alig vannak olyan gyülekezetek, amelyek egyben tudják tartani az embereket, és összefognák őket. Hogyan változtassunk ezen? Csak Jézus Krisztus tud összetartani bennünket. Annak éljünk tehát, aki meghalt értünk és feltámadt. Fedezzük fel, hogy a másik ember hozzánk tartozik, mert mindannyian Krisztushoz vagyunk rendelve. Szeretete egybeforrasztott bennünket” – fogalmazott Bencze András.

Beszéde végén az evangélikus lelkész egy puzzle darabjait osztotta szét a hívek között, amelyből az Úrvacsora jelképeinek képét lehetett kirakni. Így erősítette meg a jelenlévőket abban, hogy bár az egység darabokra hullott, de újra lehet építeni. Teljessé válhat a kép, vagyis Krisztus arca általunk.

A közös hitvallás után a közbenjáró imádságok az Egyházért, az igazság és a béke terjedéséért, az emberiség egész családjáért szóltak, hogy leomoljanak a gőg és a gyűlölet falai. Arra kérték az Urat, egyesítse népét a szeretet kötelékével.

A közösen elmondott imák után Bencze András lelkész az ároni áldással bocsátotta el a híveket.