Az imaalkalom kezdetén Bencze András evangélikus lelkész, püspök helyettes köszöntötte Isten megjelent népét a templomban, majd felolvasta János evangéliumának a szeretetről és a hit forrásáról szóló szavait. ”Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.”
A közösen elmondott bűnbánati rész után a lelkipásztorok és közösségvezetők felolvasták az est Bibliai idézeteit, amelyek arra tanítottak, hogy ne a test szerint, hanem a lélek szerint ismerjük meg egymást.
Tornyai Gábor plébános személyes példákat felsorakoztató tanúságtételében arra hívta a jelenlevőket, Isten tekintetével vegyék észre a másik embert, fedezzék fel őt és ne az előítéleteik alapján alkossanak véleményt másokról. A nyolc boldogság példájára javasolt egy kilencedik, boldogmondást is. Boldogok, akik Isten tekintetével látnak, mert nemcsak azt veszik észre, amit a szem lát, hanem azt is, amit a Lélek.” - mondta a plébános majd hozzátette. ”Ahogy a szépség megragad bennünket, a figyelmünket, úgy vegyük észre a másik embert is körülöttünk, fedezzük fel és ne sztereotípiák alapján alkossunk véleményt a másikról. Legyen bátorságunk felfedezni a másik embert, közel engedni magunkhoz.” 
Tornyai Gábor azt is hangsúlyozta, mi nemcsak a test emberei vagyunk, mert Isten megajándékozott bennünket a megtéréssel, a hittel. Nem mi döntöttük el, hogy holnaptól hiszünk-e, mert ez Isten ajándéka az életünkben. Hívő emberként élni a világban, azt jelenti, a Lélek szemével látunk, más szemmel látjuk a világot. Hittel felfogjuk, hogy Isten nem azt nézi, amit a szem lát, hanem azt nézi, ami a szívben van.
A plébános igehirdetésében arról is beszélt, hogy az ökumené egyetemességet, egységet jelent, nem összeolvadást. Egy családot, sokféle taggal, amelyben mindenkinek máshol van a helye, de együtt alkotják a családi közösséget. Kérdés, hogy tudunk-e ökumenikus emberekké válni, látjuk-e, ismerjük-e egymást a Lélek szemével, vagy csak a felszínen gondolkodunk másokról. „Ha nem tudunk megújulni szüntelenül, vagyis reformálódni, akkor deformálódunk. Ha nem újulok meg folyton a Szentlélekben, a „másként” látó emberből testi emberré válunk. Keressük azt, ami összeköt, ami életet ad, ami a szeretetről, az egységről szól. Fedezzük fel egymás értékeit, nem a test, a Lélek, az egység szemével lássuk egymást!”
A közös hitvallás után a felekezetek vezetői könyörgéseket olvastak fel. Hálát adtak Istennek, hogy a föld minden pontján élnek szeretetközösségek, akik együtt imádkoznak és dolgoznak. Megköszönték Istennek, hogy mindenfelé vannak szolgái, akik az Ő nevét hívják segítségül. 
Az Úr imája és az elbocsátás fohászai után Tornyai Gábor megáldotta a jelenlevőket, a Mindenható Isten, az Atya, Fiú, és a Szentlélek áldásával.