A jelenlévőket a házigazda, Stadler László Dezső plébános köszöntötte.

A Szentlélek segítségül hívása után Laposa Norbert plébániai kormányzó, Niederhoffer Zoltán református lelkész, valamint Csermely András diakónus olvasták fel Isten igéjét: az olvasmányokat Izajás próféta könyvéből (Iz 9,2–7a) – „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” – és a Jelenések könyvéből (Jel 7,13–17) – „…Isten letöröl szemükről minden könnyet.” –, az evangéliumot pedig Szent János könyvéből (Jn 14,25–27) – „Békességet hagyok nektek…”

Igehirdetésének kezdetén Isó Zoltán evangélikus lelkész arról beszélt, hogy az ember uralkodni akar a másikon; fegyveres, gazdasági, szellemi vagy kulturális harcot folytat ellene, ha az övétől eltérő véleményen van. Mindenhatónak képzeli magát, nem veszi észre, hogy beteg, bűnben él – így reménytelen az állapota. Azt hiszi, a tudás, az értelem fényében él, holott áthatolhatatlan sötétségben botorkál, az örök halál felé halad. A keresztény Egyház is beteg, sok helyen; a világ elvárásainak akar megfelelni, nem Isten igazságának.

Ézsaiás próféta szerint az ember sötétségben él, de Isten nem akarta ebben az állapotában hagyni, hanem örömhírt hozott a földre. Fényt hozott az életébe, ám ő e fényt a bűn miatt nem képes meglátni – hangzott el az evangélikus lelkész tanításában.

Isten olyan módon jelent meg a földön, melyre az emberi értelem nem számított: szegényen és kiszolgáltatottan. Az ember érzékei nem tudják befogadni Istent, csak a szívével tudja látni, ha él benne a hit. Az Izajás próféta által megjövendölt Gyermek hozza el a fényt, a reményt és a gyógyulást az ember számára. Hordoz minket, viseli fájdalmainkat, gondjainkat; az élete árán szabadít meg minket bűneinktől. A halált legyőzve megszerzi nekünk az örök élet fényességét – fogalmazott Isó Zoltán. A megszületett Gyermeknek megvan mindehhez az ereje, és csak neki van ereje hozzá. Megtart minket a hitben, hogy testvérként keresztény életet éljünk, s majd, ha kilépünk e világból, az örök élet valóságába kerüljünk. Eljött közénk, hogy érezhessük; tapintható közelségben van köztünk, evangéliumában hallhatóan. Szent testének és vérének vételével közvetlen, élő kapcsolatban van velünk. Bűnbocsátó kegyelmével békét teremt lelkünkben. Van gyógyulás a bűn betegségéből, van szabadulás a halál hatalmából. Az egész világnak Krisztusra van szüksége, mert ő hoz gyógyulást és reményt, hogy általa megtisztulva, az ő igazságában mint az ő népe vele élhessünk.

Az ökumenikus imaóra Márfi Gyula érsek, Niederhoffer Zoltán református lelkész és Isó Dorottya evangélikus lelkész áldásával ért véget.