A konferencia témája a missziói munkához, evangéliumhirdetéshez és gyülekezetépítéshez kapcsolódik. A 2017-es évben a konferencia témája például Az egyház (gyülekezet) mint missziói közösség volt. Az ideiben pedig Máté 28, 19a igeverse alapján Az evangélizáció gyakorlata.

A reggeli és esti áhítatok, az igetanulmányok és előadások a megadott központi témát hivatottak elmélyíteni. Az igetanulmányokat és előadásokat más-más személy tartja. A délutáni csoportfoglalkozás során a délelőtt elhangzottakat beszélik meg a csoportvezetők irányításával. Az említett foglalkozások mellett marad idő a közös imádkozásra és sok éneklésre. A jelenlevők között általában van hangszeren játszani tudó résztvevő, aki zongora, gitár vagy hegedű kíséretével segíti az éneklést. A szervezők arra is figyelemmel vannak, hogy ebéd után legyen elegendő idő pihenésre, kirándulásra vagy beszélgetésekre. A régi ismerősök gyakran évente egyszer, csak ezen a konferencián találkoznak és folytatnak építő beszélgetéseket.

Külön erőssége a konferenciának, hogy különböző felekezetekből érkezett lelkészek és gyülekezeti munkatársak békességben, egységben, egymást tiszteletben tartva tudnak hitben épülni, lelkileg gazdagodni, szélesebb látókörre törekedve értelmezni a Szentírást és az őket körülvevő világot. Ez egy működőképes ökumené, nem egy protokolláris felekezetközi találkozás, mivel a hitet, Isten követését, az evangélium továbbadását fontosnak tartó emberek vesznek részt a konferencián.

A szolgálatban megfáradtak, gyülekezeti gondokkal, saját erőtlenséggel küzdő szolgálattevők ezen a helyen lelkileg megerősödhetnek, hitükben megújulhatnak, hogy helyt tudjanak állni azon a helyen, ahova Isten küldi és feladattal bízza meg őket. A konferenciának ez az egyik nagy áldása, amiért többen éveken át látogatják, és amiért új résztvevők is vágynak részesülni ebben az áldásban.

Ebben a felülről elkészített csodában részesülhettünk e mostani alkalommal is. Megismerhettük az örök, változhatatlan evangélium átadásának különböző módjait. Hallhattuk, hogy a legtöbb ember vágyakozik, nyitott Isten megváltó szeretetére. A vágyakozók közül viszont kevesen lépik át valamelyik felekezet templomának vagy gyülekezeti házának küszöbét, a keresztyének között pedig kevesen keresik meg az evangélium átadása céljából ezeket az embereket. „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;” (2Kor 5,14, RÚF 2014), Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”(2Tim 1,7). Éppen az említett igei biztatás, a Szentlélek támogató munkája által lehet és kell az evangéliumot részben mások elé élni, részben szájunkkal megvallani. Azt mondhatjuk, hogy „Munkánk nem hiábavaló az Úrban”. Ott is megújulhat a gyülekezet, ahol már emberileg lemondtak róla (lásd Szólád és más gyülekezetek). 

Hálaadással gondolunk az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ vezetőjének, dr. Hafenscher Károlynak és az ott dolgozóknak krisztusi szeretetére, amellyel újra körülvették a résztvevőket.