Itt volt az eredeti formációból jól ismert Kóbor János, Benkő László és az 1971-ben hozzájuk csatlakozott Debreczeni Ferenc is.

Amint felcsendült a Hajnal a város felett, a közönség egyből transzba esett, innentől jöhetett az igazi Omega élmény. Erre csak ráerősített a – templomi környezetben némileg szokatlan, de nagyon ütős – fénytechnika, a füst és lézerfények egyvelege. Ez utóbbi egyébként Magyarországon szinte a zenekar védjegyévé is vált, hiszen anno ők léptek fel az országban elsőként ilyen technikával.

Szóltak a régi klasszikusok, mint például a Gyöngyhajú lány, a Hajnali óceán, a Babylon, a Ballada a fegyverkovács fiáról. Meglepetéssel is készült a zenekar, hiszen csak nálunk játszották templomban a Napot hoztam, csillagot számot, amely egyedülálló élmény volt a rajongók számára. A közönség pedig hálás volt a kapott élményért, négyszer tapsolták vissza a zenekart, amely az egyik legnagyobb slágerrel, a Petróleumlámpával búcsúzott Orosházától és a kétéves Omega Oratórium turnétól is, hiszen ez volt a zárókoncertjük.

Az Omega formációt kiegészítette a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség gospelkórusa, a Kiskőrösi Gospel Sasok is, akik A fekete pillangó című számnál tűntek ki leginkább, ugyanis a refrént csak ők énekelték. Hatott is rendesen. Mellettük az Óbudai Danubia Zenekar vonós és fúvós művészei is közreműködtek.

Tanács a fiataloknak: egy-két siker után ne szálljanak el

A koncert előtt interjút készített az oroscafe.hu a fellépőkkel, melynek során tapasztalataikról meséltek és tanácsokat adtak a mai zenészek számára.

– Ezt az Omega Oratórium turnét egy hatalmas véletlen keltette életre. Amikor több tízezer ember előtt lépsz fel, az szép és jó, de valahogy hiányzott a közönséghez való kötődés a koncertek alatt, hiszen a stadionokban el vagyunk szigetelve egymástól. A templomokban viszont megvan az a fajta kötődés a közönséghez, amit a klubbeli fellépéseken tapasztalunk. Az Omega Oratórium során sokkal közelebb játszhatunk rajongóinkhoz, ami számunkra igazán megindító érzés – fogalmazott a fellépés előtt Kóbor János, az Omega frontembere.

Benkő László is hasonlóképpen vélekedett a koncert stílusáról, mint Kóbor János, viszont kiemelte: számára nagyon fontos a magyar zenészek utánpótlása is. Tanácsot adott, hogy a zenészeknek mit kell szem előtt tartaniuk:

– Meg kell találni a következő generációt, amely a nyomdokainkba léphet. Ez nem csak üzenet, hanem feladat is. Azt szeretném tanácsolni a zenészeknek, hogy egy-két siker után ne szálljanak el. A közönség ugyanolyan értékkel bír, mint a zenészek. Alkalmazkodjanak és próbáljanak meg minél hamarabb, akár elsőként megújulni a zenei életben. Csak az válhat naggyá, akiben megvan az a tehetség, hogy nem magának, hanem a közönségnek játszik – mondta Benkő László.

Debreczeni Ferenc 1971 óta adja az ütemet a banda alá. Pedig nem dobosnak készült.

– Irigylem a mai fiatalokat. Nekik rengeteg lehetőségük van profi képzésen részt venni olyan hangszeren, amilyenen csak akarnak. Amikor fiatal voltam, szaxofonozni akartam, viszont erre nem volt lehetőségem, ugyanis még magát a hangszert sem tudtam beszerezni az előző rendszer hibájából. Természetesen nem bántam meg, hogy a dobolást választottam, viszont ezt autodidakta módon tanultam meg, nem tanároktól. Azt üzenem a mai zenészeknek, hogy mindenképpen próbáljanak ki minden hangszert, hiszen nekik már van lehetőségük erre és sokkal könnyebben elérhetik az álmaikat, ha megtalálják a megfelelő zenei eszközüket – tanácsolta Debreczeni Ferenc.

A kétórás koncert alatt valóban mindenki közel érezhette magát az Omegához. Korát meghazudtoló előadást nyújtott a banda, amelynek tagjai a koncert után még egy órányi dedikálásra is együtt maradtak a rajongókkal. Közvetlenségükből is kitűnt, hogy ugyanolyan szeretettel űzik még ma is a szakmát, mint a kezdetekben.