1. nap

Péntek este az alkalom Prőhle Gergely országos felügyelő köszöntésével kezdődött, aki elmondta, hogy igyekezett a program összeállításánál olyan fontos területeket érinteni, amelyek aktuális kérdéseket feszegetnek.

Michael Martin bajor egyházi főtanácsos a Bajorországi Evangélikus Egyház tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal a világiak egyházi szolgálatáról Az egyház világi szolgálattevői és civiltársadalmi elköteleződése címmel.

Teológiai bevezetőjében a laikusok egyházi szolgálatának bibliai alapjait, teológiai és hitvallásokban fellelhető eredetét mutatta be, majd kitért a Bajorországi Evangélikus Egyházbeli alapokra: minden megkeresztelt hívást kap a gyülekezetben való szolgálatra, ebben nincs különbség lelkészek és világiak között. A bajor gyakorlat szerint a püspökiktatáskor az ordinációjukra emlékeztetik az új püspököt, akinek szolgálati ciklusa tizenkét év után lejár, és ismét visszatér a gyülekezeti lelkészi szolgálatba. A lelkészek mellett prédikátorok, diakónusok és lelkészi hivatalvezetők is szolgálnak, akik főállásúként végzik szolgálatukat.

Az önkénteseknek egy négylépcsős képzési folyamatban kell részt venniük, melynek végén képzett lektorok lehetnek, akik az ige felolvasásában segítenek, vagy úgynevezett felolvasó istentiszteletet tartanak olyan napokon vagy alkalmakon, amikor a lelkész nem tud jelen lenni. Ők ilyenkor az istentiszteleti intézet által előre megírt prédikációkat olvassák fel. Továbbképezve magukat prédikátorokként szolgálhatnak, akik már saját prédikációt is írhatnak. Az önkéntesek szolgálata kötötten szabályozott rendszer: folyamatos továbbképzési lehetőségeket biztosítanak számukra, s a zsinati önkéntestörvény előírása alapján szerződést kötnek velük pontos feladatleírással, így biztosítva számukra a kötelességek mellett a jogokat is.

Havonta mintegy százötvenezer önkéntes végez szolgálatot a bajor evangélikus egyházban, s ők összességében mintegy 2,1 millió munkaórát teljesítenek. Ez több mint tizenkétezer teljes állásnak felel meg, amelynek kifizetése igen nagy gondot okozna az egyháznak, ha mindannyian teljes állásúak lennének. Bár az egyháztagok száma az utóbbi időben csökkent, az önkéntesek száma ugyanakkor növekedett. Az önkéntesek hetven százaléka nő, átlagéletkoruk ötvenkét év. A bajor főtanácsos rámutatott: a legtöbbjük azért végzi a szolgálatot, mert az örömet okoz nekik, vagy mert szeretnének valamit tenni másokkal közösen a szabadidejükben – felelősségteljes keresztényként. 

Esti meditációt tartott Bencze András püspökhelyettes.

2. nap

Reggel Fabiny Tamás elnök-püspök tartott áhítatot.

A konferencián nagyszerű lehetőség volt, hogy az egyes előadások után a feliratkozott és beosztott felügyelők hozzászólhattak, és elmondhatták meglátásaikat az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Így nem csak előtérbe kerültek a különböző vidékek sajátosságai, gyülekezeti szokásai, de tanulni is lehetett mások jó gyakorlatából, tapasztalatából, ötleteiből.

Missziós célok gyülekezeteinkben címmel tartotta meg a szombati napon felvezető előadását Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök Prőhle Gergely moderálásában. Itt nagy vonalakban felvázolva a hittan lehetőségei, a romamisszió és a letelepedési kötvénnyel érkezők missziója, a kórház- és börtönmisszió, a gyülekezeti ifjúság bevonása, a kulturális összekötőkapcsok jelentősége került előtérbe.

A gyülekezetekben előkerülő feladatok megosztásáról beszélt Gregersen-Labossa György lelkész, példaként bemutatva a szombathelyi gyülekezet tapasztalatait az önkéntesség terén. A Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke kitért a Szentírásra alapozott hitvallásosság fontosságára, és az együttes szolgálást szorgalmazta az egyszemélyes helyett. Önkéntes lehet mindenki etikus szolgálatban, a területek összekapcsolásával, hálózatossággal, kooperációban. Ehhez az előadáshoz is bemutatkozó, jó példákat hozó hozzászólások érkeztek Mészáros Tamás kerületi felügyelő moderálásában.

Őszintén beszélt az országos egyház gyülekezeteinek gazdálkodásáról Kondor Péter püspök, a hozzászólásokat pedig Font Sándor kerületi felügyelő moderálta. A püspök kifejtette, hogy a pénzügy nem lehet szemérmes terület, hanem transzparensen kell kezelni. Az evangélikus egyház költségvetése évi húszmilliárd forint, amely egy kisváros éves költségvetésének felel meg. Az országos infrastuktúra fenntartására ezen belül egy tartalékalapot hoztak létre, a költségvetés nagy részét pedig az intézményrendszer fenntartására, a közfeladat ellátására kapott normatív támogatás teszi ki. Gondot okoz a lelkész és a parókia/templom fenntartása a kis gyülekezetekben, ezért az országos egyház nyújt számukra segítséget. A racionalizálás jegyében gyülekezet-összevonások történhetnek, illetve olyan területeken, ahol a misszió anyagi és tárgyi feltételei adottak, tudatos gyülekezetépítésre kerülhet sor.

Sajnálatos tény, hogy gyülekezeti tagjaink áldozatvállalása sokszor nem túl magas, az egyházfenntartói járulék éves összege fejenként 5437 forint, tehát e téren komoly lépéseket kell tenni a motiválásra. Mivel a kárpótláskor nem adták vissza a földeket és a templomokhoz tartozó gazdaságokat, ezért az önellátás jelenleg ebben a formában nem biztosított, de lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy egyházközségeink anyagi biztonsága tartós legyen.

Gyülekezetek és intézményeink kapcsolata volt a címe a következő fórumnak, amelyet Tölli Balázs, a zsinat nem lelkészi alelnöke, egyházunk nevelési és oktatási bizottságának elnöke vezetett fel, a hozzászólásokat pedig Fábri György kerületi felügyelő moderálta. A soproni líceum vezetőjének véleménye szerint fontos, hogy a meglévő oktatási intézményrendszert stabilan fenntartsuk, és ne vállaljunk fel olyat, amit később nem tudunk felelősségteljesen működtetni. Felelősek vagyunk az ott dolgozó humán erőkért. A nem működő intézményeket be kell zárni, és nem szabad átvenni olyat, ahol nem biztosítottak a feltételek a további működéshez. Az iskolák megszólító szerepével kapcsolatban elmondta, hogy az oktatási intézmények nem gyülekezetek, így az ott érvényes megállapítások itt nem állják meg a helyüket.

Esti áhítatot e napon Kondor Péter püspök tartott, majd levetítették a nemescsói ifjúság Luther-színdarabját.

3. nap

Ítélet vasárnapján Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetője prédikált Tit 2,11kk alapján. Minden egyes szóra nagy hangsúly esett a záró lelki alkalmon:
Megjelent – nem reklámként, de nem is titokban, hanem nyilvánvalóan, érthetően.
Üdvözítő kegyelem – kiteljesedő, teljes élet, hosszú távra gondolva.
Minden embernek – mi már tudhatunk róla, hogy Isten az életünket formálja. Isten tenyerén élhetünk, szerető formálására szorulva. Nem háríthatjuk el a nevelését. Ellent kell mondanunk a Sátánnak, észnél kell lennünk józanul, minden kísértésben. Egyedül és együtt is cselekedhetünk Isten igazságos mértéke szerint, az Istenhez való raaszkodás, az őfelé történő orientáltság jegyében.
Ezt hirdetsd – ne titkold, ne szégyelld az Igét, állj elő vele, ne hallgass, de nem kell a felesleges szó.

Az igehirdető négy fontos momentumot emelt még ki: Isten teljes életre hívott bennünket, ez már most elkezdődik, de a kiteljesedés még vár ránk. Isten kezébe vesz és formál, rendezi dolgainkat, jó irányba akarja irányítani az életünket, mivel küldetésünk van. Egykor Isten ítélőszéke elé kell majd álljunk, de addig is a jó hír emberei, „örömhíres emberek”, evangélikusok lehetünk.

Prőhle Gergely zárszavában köszönetet mondott a felügyelőknek a nagy létszámú érdeklődésért, az aktív közreműködésért, és összefoglalta a három nap tapasztalatait. A világban zajló folyamatok miatt sokrétű kihívás előtt állunk nemcsak a határokon belül, hanem kívül is. Fontos a cselekvőképesség, az egység megőrzése, a feladatoknak való megfelelés, a fiatalok megszólítása, a szeretet- és akcióközösség. A reformáció egy sikertörténet volt egykor, és nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy ne „last minute”- vagy „diszkontevangélikusok” legyünk, hanem „örömhíresek”.