Háromgyerekes, vagány édesanya, aki sosem mesterkélt vagy „megjátszós”, helyette nyílt és egyenes, közvetlen és őszinte. Lendületes és laza nő, aki ott áll a színpadon az Alföld Quartet tagjaként komolyzenét játszva, de még ezt is lendületesen és lazán teszi. Teljesen önazonos jellemként látom magam előtt. Számomra Ágnes időtlen, mert ha az általa elért sikerekre, megvalósított tettekre gondolok, akkor ezek sehogy sem illenek össze a fotón látható fiatal hölgy képével. Egyszerre megfejthetetlen ő, mégis valahol – őszinteségéből fakadóan – egy nyitott könyv. Köszönöm neki, hogy ajándékként tekintett erre a felkérésre, és hálás vagyok neki azért, mert a hat szó által betekintést engedett az életébe.

Vaskerítés

Ez a szó volt az első a hatból, amellyel ez a rovat megajándékozott. Rögtön hatalmába kerített egy kettős látvány: egy reális, kézzelfogható, tapasztalható, és egy lelki, képzeletbeli, sejthető tény. Egy erős, hatalmas, elválasztó vaskerítés két oldalán állni, helyzetet és pozíciót jelent (főleg ha a másik oldalon is áll valaki). Szétválaszt, elválaszt, távolságot tart két ember, két nép, két nemzet között. A kerítés ledöntésével, megmászásával, porba hullásával kézfogások, ölelések, béke, elfogadás és szeretet jöhet létre. Vajon létrejön?! És akkor felmerül a kérdés, hogy a kézzelfogható vaskerítés másabbat jelent, mint a lelki? Életünk folyamán belső értékeink akarva vagy épp akaratlanul hány, de hány alkalommal alakítanak ki vaskerítést… Ezzel elválasztva, megfosztva saját magunkat rengeteg olyan pillanattól, lehetőségtől, amely akár csak kis ideig, vagy épp életre szólóan megváltoztathatja, más mederbe terelheti életünket. Kérdés, hogy szüksége van-e a világnak és saját magunknak vaskerítésekre…

Papírlap

Érdekes tárgy, jelentéktelen tárgy, haszontalan tárgy vagy épp hasznos… Különlegessége számomra abban rejlik, hogy én/mi választhatjuk ki, hogy milyen tartalommal töltjük meg. Bevásárló lista lesz belőle, összefűzve matematikai számításokra használják a diákok, híreket olvasunk róla, vagy amely az én életemben legtöbbször előfordul: sokak számára szinte megfejthetetlen hangjegyekkel van teleszórva. Mindegyik hasznos lehet, hiszen én is írok bevásárló listát – mivel nagyon nem szeretem, ha valami kimarad a rutinszerűnek tűnő beszerzésből -, matek feladatokat is szoktam a gyerekeimmel megoldani és olykor a hírek elolvasására is van időm, de hivatásomból kifolyólag a kotta varázslatos világa, amivel a legtöbbet foglalkozom. Nagy alázattal olvasom, próbálom megfejteni az akár több száz évvel ezelőtt leírt műveket. A legjobban talán mégis azt a pillanatot szeretem, amikor a fehér papírlapra szórt apró kis fekete hangjegyek az én lelkemen keresztül megszólalnak és eljutnak a közönség szívéhez.

Szippantás

Ennek a szónak a kapcsán elgondolkoztam, hogy az orr milyen fontos érzékszerv is. Általában a szem és a fül érzékelő feladata valahogy mindig előrébb sorolódik, de talán inkább ezen szervek érzékelésének esetleges hiánya az, ami miatt fontosabbnak véljük. Az orr és a szippantás más területén fontos talán az énünknek, lelkünknek. Mert nekem a szippantás mindig a kellemes szagokkal kapcsolódik össze. Egy hűvös, párás reggelen a harmatos fű illata, az eső illata, a rózsabokraim illata, egy finom készülőben lévő kalács illata, a gyerekeim hajának illata, a szeretteink bőrének illata… Egy szippantás és tele lesz a lélek boldogsággal!

Bonyolult

Ez a szó tényleg bonyolult. Hisz mindenkinek más és más dolog bonyolult. Egy csecsemőnek az oldalra fordulás bonyolult, egy kisgyereknek a biciklizés bonyolult, egy kamasznak a lelke bonyolult, egy felnőttnek az időbeosztás bonyolult, egy nyugdíjasnak talán a munka hiánya bonyolult… Ha ebből a szemszögből nézzük a világot, akkor minden nap lehetne olyan pillanatot, feladatot, elvárást találni, aminek a megoldása bonyolult lehet. Talán szemléletet kellene váltani és hálát adni a kihívásokért, nehézségekért, próbákért és örülni annak, amikor hirtelen minden egyszerűnek tűnik!

A továbbiak itt olvashatóak.