Egy új napra ébredtünk, ma is van mit ennünk, van otthonunk, körülvesznek szeretteink, egészségesek vagyunk, van munkánk. Mennyi örömtényező! De örülhet-e az, aki beteg, akinek nincs munkája, aki egyedül él, aki körül kong a csend?

Szeretett Testvérek! Amikor a zsoltáros örömre szólítja fel az egész földet, akkor nem a körül- mények miatt várja el az örvendezést. A zsoltáros azt kéri, Istennek örvendjünk. Aki Istennek, az Ő lényének, szeretetének örül, annak a sok nehézség sem tudja kiszorítani a szívéből az örömöt. Miért? Mert ez az öröm az Istenbe vetett hitből táplálkozik. A Zsidókhoz írt levél egész 11. fejezete a hit példaképeit sorolja fel. Mi most Ábrahámra figyeljünk, és arra, hogy mit tanulhatunk az ő életéből.

Ábrahám Isten hívásának, illetve parancsának tett eleget akkor, amikor elindult hazájából arra a földre, amit Isten jelölt ki számára. Hosszú utat járt be, amíg megérkezett, és mindenhol az Egy Istenről tett tanúságot. Engedelmes volt Isten parancsa iránt és bízott Isten ígéretében. Bár 25 évet várt a megígért gyermekre, mégis Isten kérésére képes lett volna feláldozni. Hogyan volt képes Ábrahám feladni a láthatót a láthatatlanért? Mi módon lett volna képes feláldozni gyermekét? A válasz egyszerű: hitt Istenben, és hite által messzebbre látott, magába az örök életbe. Most, amikor Ábrahám mint a hit példaképe elénk került, tudnunk kell, hogy Isten nem azért választotta ki őt, mert neki semmi hibája nem volt, mert ő egy szuperhős volt. Bizony neki is voltak bizonytalankodásai, csüggedései. Isten azért választotta ki, hogy eszközzé legyen és képviselje Őt. Életével, engedelmességével, bizodalmával áldott eszköze volt Ábrahám Istennek.

Ábrahám példája segíthet nekünk, hitünkben botladozó keresz- tyéneknek, hogy a láthatók mellett, ill. helyett a láthatatlanra tekintsünk. Hiszen két világ polgárai vagyunk és jövevények. Isten az övéit az örök élettel szeretné megajándékozni. Pál apostol erről így ír 1Kor 2,9-ben: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.”

Kedves Testvér, akinek sok földi örömöd van: tied a menny öröme is? Kedves Testvér, aki úgy érzed, nincs földi örömöd: elfogadod az örök élet örömét?

S mi mindnyájan tudunk-e ezután Istennek örülni? Karanténban vagy szabadon, egészségben vagy betegségben, családban vagy egyedüllétben, jó sorsban vagy megpróbáltatásban.

A mennyben akkor van a legnagyobb öröm, ha egy valaki megtért. Jézus Krisztus ma is ott áll szívünk ajtaja előtt, és arra vár, hogy meg- nyissuk előtte szívünket. Ő már mindent elvégezett, életét adta érted és feltámadásával megnyitotta a mennybe vezető utat. Nyiss ajtót neki! Ámen!