A szövegeket főként állatok bőréből készített pergamenre írták, és ezen állatok genetikai állományának vizsgálata rámutatott több, vallási szövegeket tartalmazó tekercs eredetére.

A tudományos áttörést hozó kutatást egy véletlen kapcsolat hozta, amikor Oded Rechavi genetikus professzor és Noam Mizrachi bibliatudós professzor együtt vacsorázott a tel-avivi egyetem új oktatóinak rendezett esten. „Kitaláltuk, hogy a qumráni szövegeket tartalmazó bőr genetikai információi megvilágíthatják a kapcsolatot az egyes töredékek között” – nyilatkozta Oded Rechavi professzor a The Jerusalem Post című angol nyelvű lapnak.

A kutatáshoz összefogott az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA), a svéd Uppsalai Egyetem és a New York-i Weill Cornell Egyetem orvosi fakultása is. Felfedezéseiket a Cell című tudományos szaklapban tették közzé.

A bibliatudósok, a genetikusok és a számítástechnikai kutatók együttműködésében először mintát vettek a holt-tengeri tekercsekből. Hogy ne okozzanak kárt az ősi pergamenekben, a hátoldalukon kaparták meg a kiválasztott töredékeket, vagy szöveg nélküli morzsalékokat gyűjtöttek a tekercsek mellől. Az évezredek alatt rengeteg szennyeződés, állati ürülék, kéznyomok rakódhattak a történelmi emlékekre, ezeket számítógépes algoritmusokkal szűrték ki.

A kutatás első részében néhány különösen fontos, vitatott eredetű tekercset vizsgáltak meg. Jeremiás könyvének több változata is felbukkant, s kiderült, hogy a szövegek közül kettőt a Júdeai-sivatagban is honos juh bőréből készítettek, ám kettőt tehénbőrből, ami arra utal, hogy ezeket a tekercseket máshonnan hozhatták. A Jeremiás-szövegek közötti eltérések a tudósok szerint arra utalnak, hogy kétezer évvel ezelőtt, a jeruzsálemi szentély elpusztítása előtt és közvetlenül utána, a Biblia szövege még nem volt olyan egységes, mint a középkortól. A szent könyvek különböző változatai élhettek egymás mellett.

A kutatás megdöntött egy régi elméletet a szombati áldozatok énekeinek töredékeiről. Az év első tizenhárom szombatjára szóló, tizenhárom énekből álló sorozat darabjait a holt-tengeri tekercsek között is megtalálták. Az énekeket tíz töredékes példányban találták meg: kilencet Qumránban, egyet Maszadán, Qumrántól mintegy 55 kilométerre délre, a Nagy Heródes építette erődítményben. Eddig úgy vélték, hogy a rómaiak elől Maszadára menekülő qumrániak vihették magukkal ezt a pergament, de a genetikai vizsgálat szerint nem olyan juh bőréből készült, mint a qumrániak, tehát máshonnan került Masszadára.

A tudósok korábban, a szövegek tanulmányozása során filológiai módszerekkel elkülönítettek egy csoportot, amely a „qumráni írástudók gyakorlata” szerint készült. E legújabb kutatás szerint ezek a szövegek valóban olyan bőrökre íródtak, amelyek egykor genetikai rokonságban álló juhokból készültek.

Azt remélik, hogy további pergamenek elemzése segíti majd a töredékek megfelelő egymás mellé rendezését, hiszen különböző összeillesztésükkel egészen más értelmet nyerhetnek bizonyos szövegek. Abban is bíznak, hogy a szövegek jobb megismerésével többet tudnak majd a szétszóratás előtti zsidó világról, és több információjuk lesz az akkor élt juhokról is, összehasonlíthatják őket a jelenleg Izraelben élő fajtákkal.

A legnagyobb rejtély továbbra is megválaszolatlan: nem tudni, hogy kik írták és gyűjtötték egybe, majd rejtették el kétezer évvel ezelőtt ezeket az iratokat.