– Hogyan fogtak hozzá a hatalmas adatmennyiség feldolgozásához?

– Már korábban is voltak kísérletek az adatok digitalizálására. Több egyházközségben fényképeket készítettek az anyakönyvek lapjairól. A Fejér-Komáromi Egyházmegye három gyülekezetében én magam is fényképeztem. A békéscsabaiak is elkezdték az archiválást, és több más helyről is jelezték, hogy megindult ez a fajta munka. Amikor a Gyűjteményi Tanács elnöke lettem, akkor kezdett el motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy össze kellene fogni ezeket a próbálkozásokat. 2012-től kezdtük közös mederbe terelni az erőfeszítéseket, ekkor fogtunk össze a levéltáros kollégákkal. Az első terv az volt, hogy egy külső céggel beszkenneltetjük az anyakönyveket, majd közzétesszük, de ez nagyon drága lett volna. Így a saját erőforrások kihasználása mellett döntöttünk.

– Honnan szereztek végül forrásokat a projekthez?

– Az összes evangélikus levéltár közösen nyújtott be pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériumához azzal a céllal, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára, 2017-re az összes anyakönyvet digitálisan hozzáférhetővé tegyük. Ezzel párhuzamosan egy másik projekt, az egyházközségi – közgyűlési és presbiteri – jegyzőkönyvek digitalizálása is zajlik, azt egy másik felületen tesszük közzé. A minisztériumi támogatást 2013-ban elnyertük. Ezt megelőzően a Magyarországi Evangélikus Egyházat is megkerestük, hogy számíthatunk-e az egyházi támogatásra is, ha az állami támogatást megkapjuk. A válasz pozitív volt, így jött össze a szükséges pénzmennyiség. Az eszközöket 2013 végén szereztük be, a digitalizálómű- hely pedig 2014 februárjában kezdte meg a munkát. A gyülekezetektől nemcsak a fő anyakönyvtípusokat – születési, házassági és halotti – kérjük ki, hanem a különböző jegyzőkönyveket, vagy ahol van ilyen, az iskolai anyakönyveketis. Igyekszünk egy-egy helyről minden fellelhető, kötetes formátumú dokumentumot begyűjteni, így tudunk a két projekttel párhuzamosan haladni. A konfirmációs és áttérési anyakönyveketis közzétesszük, ahol ezek megvannak, illetve a különböző típusú jegyzékeket szintén, például az Amerikába kivándoroltak listáját.

– Milyen sorrendben haladtak az anyakönyvek gyűjtésekor?

– Először fel kellett mérni, hogy a különböző egyházmegyékben milyen anyagok találhatók. Ehhez az Evangélikus Országos Levéltár iratjegyzékeit használtuk fel. Ezenkívül a Gyűjteményi Tanácsnak megvannak a 2007–2008-as országos felmérés adatai, innen tudjuk, hogy melyik egyházközségben milyen dokumentumokat őriznek. Sokat segített a kiinduló helyzet értékelésénél az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója, Czenthe Miklós és az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, dr. Kertész Botond. A hat vidéki levéltárral kezdtük, illetve az azokhoz közeli egyházmegyéket vesszük sorra, mert így lehet a leghatékonyabban, a levéltárosok segítségét igénybe véve összegyűjteni a dokumentumokat. Tavaly júliustól már van egy állandó munkatársa is a digitalizáló műhelynek, addig csak önkéntes munkával tudtunk haladni, elég lassan.

– Hogyan juttatják el a gyülekezetek a digitalizáló műhelybe az anyakönyveket?

– Az egyházmegyei gyűjteményi megbízottal, a helyi lelkésszel és a levéltárosokkal előre egyeztetünk, ők összegyűjtik a köteteket, mi pedig elmegyünk értük. Átadás-átvételi jegyzéket készítünk, hogy a dokumentumok mozgása követhető legyen – a visszaszállításnál ugyanígy. A gyülekezeteknek ez nem okoz sok gondot, költségeik sem lesznek emiatt.

– Hol működik a műhely?

– Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban vagyunk. Hogy meddig maradunk, az még kérdéses. Hosszú távon biztos helyet kellene találni a műhelynek – remélem, az egyház Üllői úti központjában a felújítás után ez megoldható lesz.

– Az adatok bevitele még zajlik. Hol tartanak, hány egyházközség anyagát sikerült feldolgozni?

– A győri, a soproni, a szarvas- ótemplomi és az orosházi gyülekezeti levéltár és a környező egyházmegyék anyakönyveit digitalizáltuk, és jelentős részét már felvittük az Őskeresőbe. Most a nyíregyházi levéltár, illetve a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye anyagai következnek. Talán a teljes munka negyedénél tartunk. Nem akartuk viszont megvárni, hogy minden anyakönyvvel elkészüljünk, minél hamarabb kutathatóvá szerettük volna tenni az adatbázist. Az adatok közzététele folyamatos, ahogy elkészül egy jelentősebb anyag, az láthatóvá válik. Az a cél, hogy 2017-re végezzünk. Elsődlegesen az anyakönyvek feltöltését végezzük, mert a jegyzőkönyvekkel lassabban lehet dolgozni, sokkal terjedelmesebbek.

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója mindenképpen ösztönző erő…

– Igen, mi ezt szeretnénk a hazai evangélikusságnak ajándékozni az évfordulóra.

– A gyülekezetek jogi státusában az évek folyamán sok változás történt. Hogyan tudja ezt az adatbázis követni?

– A jelenlegi struktúrából indulunk ki. Ha egy gyülekezet egykor anyagyülekezet volt, és külön anyakönyvei vannak, az szerepel az adatbázisban, vagyis mindenképpen meg lehet találni. Egyszerű a keresés is, mert lehet évszámra, anyakönyvtípusra és helységnévre szűkíteni a lekérdezést.

– Családnév szerint is lehet kutatni az Őskeresőben?

– Még nem, az a következő fejlesztési körben valósulhat meg. Jelenleg képként láthatók az anyakönyvek lapjai. De a kombinált keresés – évszám, helységnév, anyakönyv típusa –már leszűkíti az átnézni való anyagot annyira, hogy onnan már viszonylag könnyen rá lehet találni a keresett családnévre is. A szövegszerű keresésre később lesz lehetőség, elkezdtük már ennek is a fejlesztését. A győri levéltárban folyik ilyen adatbevitel a közmunkaprogram keretében. Még gyerekcipőben jár ez a része a munkának, a közmunkásmunkatárs egy évre szerződött. Reméljük, hogy meg tudjuk majd hosszabbítani a szerződését, illetve hogy a többi levéltár is részt vesz majd a fejlesztésben.

– Messzebbre tekintve érdemes lenne a Kárpát-medencére is kiterjeszteni az adatbázist.

– Távlati tervként már beszéltünk erről, de amíg nem végeztünk a magyarországi gyülekezetek adatainak feldolgozásával, addig nem célszerű belekezdeni egy újabb projektbe. Rá- adásul mivel nemzetközi együttműködésről lenne szó, ezt valamilyen egyezménynek meg kellene előznie, talán az egyházi vezetők szintjén.

– Kiknek ajánlja az Őskereső használatát?

– Elsősorban a családfakutatóknak, de az egyháztörténet kutatóinak is nagyon hasznos lehet. Szintén érdeklődésre tarthat számot az oktatásban, mert a gyerekeknek nagyon sok mindent meg lehet tanítani a dokumentumok fajtáiról, jelentőségükről vagy akár arról, milyen foglalkozások voltak az adott korban. Természetesen itt főleg a magyar nyelvű dokumentumok jöhetnek számításba – vannak egyébként német, szlovák és latin nyelvű anyakönyvek is.

– Hol érhető el az Őskereső az interneten?

– Az Őskeresőt kifejlesztő digitalizáló cég, az Arcanum Adatbázis Kft. honlapján, a https://apps.arcanum.hu/oskereso/ címen. Itt szeretnék köszönetet mondani Somfay Örsnek, az Arcanum munkatársának, aki nagyon sok hasznos tanáccsal segítette a munkánkat. Az anyakönyvek ez év július 31-ig ingyenesen hozzáférhetők, azt követően regisztrációs díj ellenében kutatható a folyamatosan bővülő anyag. Az evangélikus levéltárakban természetesen ingyenes lesz a kutatás, és az egyházközségek is megkapják majd a saját anyagukat digitálisan. A jegyzőkönyvek adatbázisához ingyenesen lehet majd hozzáférni, hamarosan azzal is jelentkezünk.