Elrontottam. Talán végleg elrontottam, tönkretettem, összetörtem... Egy rossz mozdulat volt csak, egy hirtelen gondolat, amelyet ellenőrzés nélkül hagytam kicsúszni a számon. Egy indulat, amely előtört belőlem, amely talán már régen bennem feszült, és most kimondtam. Most odadobtam, odahajítottam ezeket a szavakat meggondolatlanul.

Látom magam előtt a másikat, akit eltalált. Arcon, szíven ütötte. Megdöbbent. Fáj neki. De hát nem ezt akartam? Hogy vegye már észre magát, lehetetlen viselkedését, és hogy velem így nem lehet bánni!

Nem gondoltam, hogy ennyire a szívére veszi. Szóba sem akar többet állni velem. Elfordult, elment, talán örökre. Nem, nem ezt akartam. Ekkora hatalma van a szónak...?

Egy kisgyerek hangját hallom, aki kezében tartja az eltört játékot, és a kétéves szent meggyőződésével azt mondja: eltörtem, apa megjavítja!

Ez a bizalom újra erőt ad, ez a mondat segít megtalálnom az utat. Hiszen én is kiálthatok mennyei Atyámhoz: összetörtem, Uram, bocsásd meg nekem, és segíts szereteteddel, sebeket gyógyító kegyelmeddel nekem és a másiknak is. Taníts minket, Urunk, újra testvérként élnünk!

Kiálthatok, és ő meghallgat. Kiálthatok, és ő valóban tud segíteni. Ekkora hatalma van a szónak!

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu