Őszi tárlat

Őszi tárlat

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya
Jártak önök, kedves olvasóim, mostanában kiállításon? Nem online, hanem igazin, múzeumin? Festmények, képek között? Ha igen, szerencsések, mert ez a furcsa, nehéz év sok ilyen alkalomtól is megfosztott bennünket.

Illetve… dehogyis. Egy háromhavonta megújuló, mindig gyönyörködtető, jól ismert és mégis mindig más időszaki kiállítás meghívottjai vagyunk 2020-ban is. Az Alkotó irántunk érzett szeretete sugárzik mindenhonnan, amerre nézünk. Sőt nem csak látogatók vagyunk itt – felelősséggel kell gondot viselnünk róla. Munkát, vigasztalást, harmóniát, ötletek születését kapjuk általa.

Tavasszal, bezárva a karanténba, megtanultunk friss szemmel nézni a világra. Új felismeréssel, hálával, vágyakozó szemmel is talán. Rádöbbentünk, hogy milyen a tiszta levegő, a csend, a szmogmentes nagyváros. Örültünk, hogy az erdők, a parkok, a folyópartok, az egyre melegebb idő, a sok napsütés a miénk. Folytassuk ezt a hálával való körbenézést ősszel is! Az ősz színeiben is ott rejtőzik Isten szeretete, végtelen gazdagsága.

Őszi tárlat ez. A színek legszebb, legváltozatosabb felvonulását adja a Teremtő a természeti környezetben. Mostanra már mindenütt sárgára, pirosra, barnára színeződtek a fák, bokrok zöldjei. A hajnalok köde, az ég kékje is árulkodó, amint a naplemente lángolása. Aranyló ősz, mondjuk, s nem véletlen: a legnemesebb fém színét csak ehhez az évszakhoz társítjuk. A gesztenyék zöld burka és fényes, barna termése, a temetőbe vitt csokrok, az őszirózsák, krizantémok sokfélesége megunhatatlan.

Az őszi tárlatot mi is megteremtjük magunk körül. Sok minden van itt. Az otthonainkban, egyre korábban sötétedő szobáinkban felgyújtott lámpák, mécsesek, hangulatfények kiszűrődő látványa meghitt, hívogató. Vagy a meleg takarók színei; már elővettük őket a szekrényekből, hiszen hűvösek az esték. A bögrénkbe forró italt töltünk, miután színes, sűrű, tápláló leveseket készítettünk az ezer színben pompázó piacon tett látogatásunk után. S a temetők, ahol minden együtt van: a fák, a hulló levelek, az esőtől ázott avar, a sírokon a virágcsokrok, koszorúk és a kis lángok: a szeretteinkért gyújtott mécsesek. Nem lehet szó nélkül elmenni ennyi szépség mellett, amelyet Isten pazarlóan elénk hoz. Harmónia ez, amely a Teremtő keze nyomát, az ember és az egész teremtett világ iránt kifejezett, határt nem ismerő szeretetének jeleit viseli magán.

Az ősz ünnepeiről egyébként színekre is asszociálhatunk. A reformáció hónapjában és 31-én különösen is a Lutherhez köthető szimbólum, a Luther-rózsa (amely eredetileg a pecsétje volt) feltétlenül említésre érdemes. Ennek minden egyes színét például meg is magyarázta a reformátor: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve, ami természetes színű. […] Ez a szív fehér rózsa közepén legyen. […] Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér, és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömnek kezdete. A mező körül arany gyűrű legyen; […] értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém.”

Mögöttünk a teremtés hete is, a szüret pedig az őszi tárlat örömünnepe a kék, zöld, vörös szőlőfürtjeivel, majd a pohárban a fehér vagy vörös újborral.

Nemzeti ünnepünkön, október 23-án a magyar zászló színeire, illetve 6-án és 23-án mártír halottainkra emlékezve a vérpirosra gondolhatunk. Halottak napját a veszteség fájdalmát kultúránkban kifejező fekete, a már említett temetői színek és a mécsesfények egyaránt megjelenítik. Ahogyan aztán haladunk előre a novemberben, szürkének érezzük a napokat, egészen addig, amíg advent első lila gyertyája át nem visz az új egyházi esztendőbe.

Az őszi tárlatot érdemes kiélveznünk és töltekeznünk belőle. Mindenek Ura nem szemlélőnek, hanem e világ tevékeny részének teremtett minket. Igéjében mutatja a helyes utat, a keresztség által gyermekévé fogad, és egyszülött Fia, Jézus Krisztus által megvált a bűntől és a haláltól. Amikor minden bizonytalan és szorongató, és huszonnégy órát sem tudunk biztosan megtervezni, az ő szava az egyetlen bizonyosság. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek és felüdülés csontjaidnak.” (Péld 3,5–8)

Az őszi tárlat ösvényein járva őrizzen meg mindannyiunkat az Úr a sötét gondolatoktól, és adjon sok fényt, színeket, perspektívát. És erőt, hogy indokolt félelmeink közepette se hagyjon el minket a remény.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!