A Krisztus megváltó kereszthalálát hirdető teológiai üzenet örök érvényű, az istentiszteleti éneklés részletei viszont időről időre változhatnak. Egy keresztény közösség ünnepeit és mindennapjait nagymértékben meghatározza, hogy mikor és mit énekel. Ezért izgalmas annak tanulmányozása, hogy énekeskönyveink mely korokban milyen módon fogalmazták meg a hit kérdéseit: a könyörgést és a hálaadást, a gyászt és az örömöt, a bűnvallást és a dicsőítést.

Gyarapodó kincsestár

Az elmúlt években – hagyatékokból és ajándékozás útján – sok énekeskönyv került egyházunk fóti kántorképző intézetének tulajdonába, a munkatársak otthoni „kincsestára” is egyre bővült, így megérett a helyzet a rendszerezésre. Tavaly ősszel elkészült a katalógus, az énekeskönyvek pedig helyet kaptak egy csinos üveges szekrényben. De ezt a jelentős témát nem lehet szekrénybe zárni, így jött a kiállítás ötlete.

A másik apropó egy évforduló. 2017- ben emlékeztünk meg az ötszáz éves reformációról, de azóta is minden esztendőben találunk ehhez kapcsolódó eseményeket. Most, 2020-ban éppen Johann Walter állhat figyelmünk középpontjában: 1570-ben, négyszázötven éve hunyt el. Ő az evangélikus „őskántor”, aki Torgauban megalapította az első gyülekezeti énekkart. Luther Márton közeli munkatársa volt Wittenbergben; Geystliche gesangk Buchleyn című, 1524- ben megjelent énekeskönyvéhez Luther írt előszót. Az öt szólamkönyvben kiadott gyűjtemény a reformáció első többszólamú énekeskönyve (Chorgesangbuch); a reformációs korálkincs egy részének ez a kötet a forrása.

Szemle a tárlatból

Öt évszázad legfontosabb evangélikus énekeskönyvei Magyarországon – a kiválasztás és az ismertető szövegek írása megtisztelő feladat és komoly szakmai kihívás volt számomra. Lássunk most néhány énekeskönyvet: miért kerültek bele a válogatásba?

Huszár Gál 1560-as gyűjteménye azért, mert az első magyar nyelvű – ráadásul kottás – énekeskönyv, melyből teljes példányt ismerünk. Törzsanyaga évszázadokon át fennmaradt a hazai evangélikus és református énekeskönyvekben. Az ő nevéhez fűződik az 1574-es, szintén hangjegyes kiadvány is; ez az első nyomtatott graduál. Az evangélikus szellemű kötet a hazai protestantizmus valamennyi énekeskönyvének kiindulópontja.

Az 1593-as bártfai énekeskönyv – korábbról nem ismert módon – az egyházi év „ünnepi” és „szentháromsági” féléve köré csoportosítja az énekeket. 

Az 1635-ös lőcsei kolligátum első része graduál (szertartási énekek), második része gyülekezeti énekeskönyv, élén a zsoltárokkal, a harmadik pedig temetési énekgyűjtemény. E nyomtatvány által létrejött a protestáns énekeskönyveknek az a típusa, amelyet az evangélikus és a református hívek egyaránt használtak.

A Zöngedöző (Zengedező) mennyei kar (1692–1694) a meglévő nagy protestáns gyűjtemények evangélikus toldalékaként jelent meg, és kiindulópontja lett egy új, csak evangélikus befogadók számára készített énekeskönyv-sorozatnak.

Az Új zengedező mennyei kar (1743) „régi és újonnan szereztetett, válogatott, isteni dicséreteket és lelki énekeket magában foglaló, szép rendbe vétetett graduál […]”. A himnológusok szerint teológiai és költői csúcsteljesítmény; ma is forrásként szolgál az énekek közléséhez.

A pozsonyi Új énekeskönyv („régi dunántúli”, 1805) kompromisszum eredménye, a racionalizmus, a moralizáló tendencia és az ortodoxia egyaránt megtalálható benne. A régihez ragaszkodóknak nem felelt meg a kihagyások, átdolgozások és nem megfelelő új énekek miatt, az új irány híveinek pedig azért nem kellett, mert sok maradt benne a régiből. Ezért volt a sok küzdelem a kötet bevezetése során, és ezért keletkezett a konkurens, sokkal racionálisabb Nagy-győri énekeskönyv (1811), amelynek szellemiségét jól jellemzi, hogy csak a hatodik kiadásába került vissza az Erős vár a mi Istenünk.

A Keresztyén énekeskönyv (dunántúli, 1911) tartalomban és külső formában egyaránt jelentős haladás az előzőkhöz képest. A klasszikus énekek közül sok olyat felvett, amely eddig hiányzott, vagy elrontott alakban szerepelt. Ez a gyűjtemény újra közkinccsé tette a régi értékeket, és zökkenőmentesen egységesítette az éneklést. Évszázadok óta először a dallamokat is közölték – igaz, külön füzetben.

Gyűjtemények napjainkig

Az 1940-es években Magyarországon és Európában minden felekezetben jelentkezett az igény az eredeti ritmikus dallamok éneklésére. A magyar nyelvű énekkincs gyarapításában úttörő szerepe volt az új kiadású békéscsabai és szarvasi énekeskönyvnek. Zalánfy Aladár Luther Márton vallásos költeményeinek dallamai (1941), Schulek Tibor és Sulyok Imre Régi magyar istenes énekek című gyűjteménye (1945), valamint az Énekem az Úr (1947) és a Cantate! Énekeljetek! (1950) mind hozzájárultak egy új énekeskönyv előkészítésének munkájához.

A bevezetést kétlépcsősre tervezték. Elsőként 1955-ben megjelent a Keresztyén énekeskönyv új kiadása: a régi könyv válogatott anyagához új rész csatlakozik, mely a kilencvenegy éneket már kottával együtt közli. (Magyarországon ekkor a zenei műveltség széles néprétegek kincsévé vált, és erősödött az érdeklődés a régi századok muzsikája iránt.)

A második lépcső a most is használatban lévő Evangélikus énekeskönyv (1982). Ennek szerkesztői az énekanyag összeállításában korszerűségre törekedtek. Az anyagot több stílusból válogatták össze, az énekeket tömörítették. Minden ének első verséhez kottát közöltek. A dallamok egy része megmaradt a gyülekezetek által ismert formában, másik része pedig az eredeti dallamhoz közelebb álló ritmikus formát nyerte el.

A Gyülekezeti liturgikus könyv (2007) az Evangélikus énekeskönyv kiegészítő kötete. Istentiszteleti rendeket, áhítatformákat, zsoltárokat, liturgikus tételeket és strofikus énekeket gyűjt egybe, valamint magyarázatokat az egyház legfontosabb tanításairól, az istentisztelet felépítéséről, az egyes részek, tételek funkciójáról.

A virtuális kiállítást a Kantorkepzo.lutheran.hu/85enekeskonyv oldalon lehet megtekinteni – dísze egy valódi, fémborítású Tranoscius. Az egyes énekeskönyvekhez ismertető szöveg, fotó és hivatkozás tartozik. A gyűjtemény az alapköteteken túl érdekességeket is tartalmaz, és a későbbiekben újabb kincseket is közzétesz: ezzel rendszeres böngészésre hívogat.

A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézetének tudományos munkatársa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.