– Mikor kezdett el zenével foglalkozni, és mi volt a hangszer, amivel először próbálkozott?
– Nem volt egyszerű történet. Nyolcéves koromban kezdtem a zeneiskolát, de először eltanácsoltak azzal az indokkal, hogy „a gyerek alkalmatlan a zenei pályára”. Lehet, hogy többek között azért mondták ezt, mert almát ettem szolfézsórán. Aztán tízéves korom körül újrakezdtem. Hegedülni tanultam inkább kevesebb, mint több sikerrel.
– Hány hangszeren játszik, és mikor kezdett el orgonán játszani?
– Orgonálok, zongorázom, ami éppen kell. A hegedűm még megvan, de tizenöt éve nem nyúltam hozzá. Talán jobb is így.
– Mikor jött el az életében az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy ezen a nem mindennapi hangszeren szeretne játszani?
– Székesfehérváron jártam szakközépiskolába, ahol felvettek hegedű szakra, de valamiért elkezdett érdekelni ez a rejtélyes hangszer, amin lábbal is kell játszani, tele van kapcsolókkal, és számos érdekes dolgot lehet rajta csinálni. Korán reggel jártam gyakorolni, és amikor a takarító nénik észrevették, hogy érdeklődöm az orgona iránt, titokban beengedtek az orgonaterembe. Hamarosan viszont lebuktam, mert miközben turkáltam a kották között, rám nyitott az igazgató, ezért utána nem engedtek be többet.