– Idén negyedszázados a váci evangélikus óvoda. Mit jelent egy meghatározóan katolikus városban evangélikus intézményt működtetni?

– Vác valóban erősen katolikus város. Az intézmény indulásánál voltak nehézségek, de a fenntartó gyülekezet tisztségviselőinek bizalma, támogatása, valamint a pedagógusok hitvallása, keresztény hozzáállása olyan példát mutatott, amely huszonöt év elteltével sem évült el, sőt erősödött abban, hogy van igény az evangélikus nevelésre, aminek továbbra is szeretnénk megfelelni. Intézményünket nagycsaládosok is örömmel választják. Mára a családi értékek őrzőiként és átadóiként is tekintenek ránk. Nagy örömünk, hogy egyre több olyan szülőnk van, akik 1994-ben vagy az azt követő években ide jártak óvodába, és most gyermekükkel térnek vissza hozzánk. Igazából számunkra ez jelzi leginkább, hogy át tudtuk adni az értékeket, és megkapták tőlünk azt a családi életre és hitéletre vonatkozó indíttatást, amiért a gyermeküket is ide hozzák.

– Miként jelenik meg a hétköznapokban az evangélikusság?

– Nevelőtestületünk vallja az egyház tanítását. Hisszük, hogy pedagógusként értékközvetítők vagyunk, így a hozzáállásunk az, hogy családi szellemben, erkölcsi értékeket vallva az egyházi nevelést valósítsuk meg. Óvodánk egyértelmű többlete az a keresztény nevelés, amely túlmutat a napi tevékenységeken, hiszen az óvodapedagógusok nemcsak a napi elvégzendő feladatokra, hanem Krisztusra is figyelve végzik munkájukat.

– Mennyire szoros a kapcsolat a gyülekezet és az óvoda között?

– Az óvoda, család, gyülekezet egységét tartjuk szem előtt. Egymás terhét és örömét egyaránt hordozzuk. Arra törekszünk, hogy a gyermekekkel együtt a családtagok is bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe. A nevelőtestületünk minden tanévet úgy kezd, hogy közösen úrvacsorát veszünk, és áldást kérünk az évre. Ezt az áldást igyekszünk behozni a gyermekcsoportjainkba, és ezt a szeretetet próbáljuk a ránk bízottaknak is átadni. Egyházi ünnepeinket kezdetben a gyülekezettel együtt ünnepeltük, de nagy örömünkre mára annyi szülő jár velünk istentiszteletre, hogy nagyobb ünnepekkor külön alkalmakat kell szerveznünk.

– Huszonhárom éve az intézmény óvónője, tíz éve pedig intézményvezetője. Mit jelent önnek itt dolgozni?

– Evangélikusként és vezetőként ez hatalmas küldetés. Legfőbb feladatomnak a közösségformálást tartom, hiszen a jó nevelőtestület csak jó gyermekközösséget tud létrehozni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan nevelőtestület tagja lehetek, amellyel időről időre visszatekintünk, számba vesszük a megtett utat, és magunkra vesszük a folytatást. Örömmel tölt el, hogy a Váci Evangélikus Egyházi Óvodában hitre, szeretetre nevelhetem a rám bízott gyermekeket, és legjobb tudásom szerint felkészíthetem őket az iskolai életre. A vallásos nevelésen túl itt meg lehet élni a közösséget. Azonban ezt nemcsak munkatársi szinten, hanem a szülőkkel is, hiszen mi valljuk, hogy közösen neveljük a gyermekeket. Törekszünk rá, hogy a hagyományőrzés is pedagógiánk része legyen. A gyermekekkel megszerettettük a néptáncot, a népdalokat és az egyházi énekeket. Tarsolyunkban elhelyezett kincseinkből előadásokat készítünk. Műsoraink tanítása, hogy az egyházi értékek, a családi közösség fontos! Gyermekeinkkel szívesen szolgálunk idősek otthonában, városi rendezvények alkalmain, de beteg gyermekeket is meglepünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2019. február 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.