„Egy időben lakberendező szeretettem volna lenni. Egyébként nem tudom, azt hol lehet tanulni, de már mindegy is, mert elillant. Egy jó szakma is jó választás lehet, csak azt nem tudom, mi számít jónak. Most csak azt tudom, hogy egyetemre akarok menni” – foglalja össze töprengéseit a témában Pristyák Zsófia tizedikes gimnazista, akit elgondolkodtat mindaz, amit a pályaorientációs napon hallott. 

Osztályfőnöke, Bozorády Zsuzsa úgy látja, a tanulásban tudatos a 10/d többsége előrehozott és emelt színtű érettségiben, nyelvvizsgában gondolkodik, de a többség minden másban bizonytalan. Biztosan ezért tetszett nagyon Boldvai Kittinek is az önismeret jelentőségéről szóló előadás; megnyugvással fogadta a sok információ között azt is, hogy nem baj, sőt normális, ha tizedikben még nem tudja, mi szeretne lenni. Csorba Bianka viszont a következőket sorolja: „Állatorvos, nyomozó (de gyilkossági!), ügyvéd... Ez mind itt kering a fejemben, nem tudok dönteni.”

Graholy Dávid pontos jövőképpel rendelkezik: nem csak hogy épületszerkezetek szerelésével, kivitelezésével akar foglalkozni, mert ez érdekli, közben azt is tudja, hogy édesapjával a családi vállalkozásban fog majd dolgozni. Tehát kell egy jó matek érettségi, muszáj lesz „tolni" a fizika fakultációt, és természetesen nyelvvizsga is szükséges lesz, hogy a felsőoktatásba meglegyen a belépője. 

Abban a zsibongó tanteremben beszélgetünk, ahol egyébként a Tabulapláza Alapítvány társasjátéka szervezi az életet. Konkrétan és átvitt értelemben is. Egy észt projektből adaptálták hazai viszonyokra az életutunkat modellező játékot. Iskola, elhelyezkedés, munkahelyi átszervezés, váltás, önkénteskedés, továbbképzés, jótékonykodás, ajánlat más állásra, ingázás másik városba, esetleg helyben három műszak kétszeres pénzért… Ez a tematika, amely döntések sorát vonultatja fel. Dobókocka veti elénk, amit a sors szokott, amivel meg kell küzdeni.

„Úgy áraztuk be a döntéseket, úgy szerkesztettük meg a játékot, hogy aki csak az úgynevezett kötelezőt, a munkahelyre, jobb keresetre fókuszáló egyszerű utat választja, az gyorsan a végére ér a játéknak, de brutálisan kevesebb pontot gyűjt, mint aki kitérőket tesz, vagyis tartalmasabb életet él. Értékek, szempontok ütköznek minden döntésnél, és mivel a csapatoknak minden lépés előtt egyezségre kell jutni, no és az általam is gerjesztett vita mindenki számára világossá teszi, mi mivel jár, ha ezt választom, arról lemondok” – Fekete Éva, az alapítvány célkitűzései között a tudatos jövőtervezést, társadalmi felelősségvállalást, a helyi közösségi összefogás, a gyerekek tudatos állampolgárrá nevelésének fontosságát említi - ezért dolgozik a nyíregyházi alapítvány már 2004 óta. Egy egész koffernyi módszertant, eszközt raktak már össze, hogy tréningjeiken kockázat nélkül kipróbálhassák a fiatalok egy-egy döntésük lehetséges következményeit. Fekete Éva iskoláról iskolára látogat, hisz a pályaorientáció, a tudatos karriertervezés nyilvánvalóan összecseng a céljaikkal.

Mintegy nyolcvan elemből tevődött össze a pályaorientációs nap programja a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban; az életkorhoz, a gimnázium specializációihoz igazodva rakták össze, azzal a szándékkal, hogy a fiatalok minden szükséges tudást megkapjanak a megalapozott döntéshez.

„A fiatalok nem látják át ezt a bonyolult folyamatot, amiben egyensúlyt kellene találniuk – indokol Töviske Imre, a Work Force Kft. kirendeltségvezetője, karriernagykövet, meghívott előadó, aki tizenöt éve tart előadásokat karrier témában - általános iskolás korúaktól egyetemistákig - a fiataloknak. – Minden a reális önismeretnél kezdődik: tudnia kell, miben tehetséges, mi az a tevékenység, amiben örömét leli és meg lehet belőle élni. Önmagunk és a kínálkozó sok-sok lehetőség ismerete alapozza meg a jó döntést, tehát az önismeret fontosságáról beszéltem ma.”

Egy másik karriernagykövet, Dávid Péter – aki az AmCham ügyvezetőjeként annak idején 150 önkéntest verbuvált az Amerikai Kereskedelmi Kamarában tömörülő cégek alkalmazottai, vezetői közül, hogy együtt segítsenek elmondani a gyerekeknek, milyen a világ – fontos kitételt tesz: a saját döntésüket kell meghozniuk, ne akarjanak megfelelni senkinek. Mit érdemes tanulni a középiskolában? cím alatt egyébként nem a tantárgyakról beszélt, helyette inkább arra intette hallgatóságát, hogy tanuljanak meg tanulni, művelődjenek, tartsák frissen magukat, legyenek rugalmasak, de ne legyenek túl szigorúak magukhoz. 

„Magam is három-négy nagy ugrást tettem pályafutásom során, de a most felnövő generáció arra számíthat, hogy akár hatszor-hétszer korrigálniuk kell életük során. Erre kell felkészíteni, alkalmassá tenni őket. Ez a nemzedék egyébként elvárja, hogy komolyan vegyék. Nem voltam vicces, nem szórakoztatni akartam, hanem informálni.”

Információból pedig nem volt hiány ezen a napon. A továbbtanulásra, a felsőoktatási felvételi eljárásra vonatkozó általános információk mellett bemutatkozott néhány jelentős egyetem: az ELTE és az ME, a közelből a nyíregyházi és a debreceni, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem is. A gimnazisták képet kaptak a munkaerőpiac tendenciáiról, illetve egy-egy karriervonal – például az üzleti élet, a média, a mérnöki végzettség-mérnöki gondolkodásmód – sajátosságairól, az egyes egyetemi karok kínálatából következő perspektiváról. Bemutatták az ERASMUS programban rejlő, a világot nyitogató lehetőségeket, de a Nyíregyházi Szakképzési Centrum érettségire épülő szakmakínálatát is. A forgószínpad-szerűen konstruált egész napos programba beépültek azok az osztályfőnöki órák is, melyek a 9-10. évfolyamon a tanulók személyiségtesztjének elkészítésére adtak módot. Jöttek a kossuthos öregdiákok a saját példájukkal-történetükkel, hozott ajánlatot a honvédség toborzó irodája, de a katasztrófavédelem is. Bemutatkozott a Language Cert, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium ugyanis épp a közelmúltban lett nyelvvizsgaközpontja a szervezetnek, s a nyelvvizsga téma nem csak a felvételi követelményekkel kapcsolatban lényeges egy olyan középfokú iskolában, ahol az angolon kívül német, olasz, francia és orosz tagozatos osztályok is működnek. 

Az átgondolt, pedagógiai-módszertani szempontból kifogástalan programot dicsérve Rubóczky Béla igazgatóhelyettes így reflektált: „Való igaz, a kályhától indultunk, átgondoltunk minden aspektust a célunk megvalósítása érdekében, hogy diákjaink képesek legyenek tudatos döntést hozni a jövőjükről. Ilyen összetett programot még nem szerveztünk a témában, de nagy segítségünkre volt az AmCham Karrierorientációs Programja.”