Valaki egy átutazott, valaki egy átdolgozott, valaki egy átaggódott nap után érkezett meg, otthon hagyva férjet, gyerme(ke)ket, munkát. Valaki először, valaki sokadszor.  

Lassa,n kedves duruzsolással telt meg a szárszói ház. A finom vacsora után, a szépen feldíszített tükrös teremben köszöntött minket Szemereiné Szigethy Enikő az idei találkozó szervezője. Bemutatkozásunk egyszerű és képszerű volt. Egy nagy táblára felragasztottuk az otthonról hozott képeket, a férjünk, a gyermekeink és a saját magunk képét. A képek mellé a két nap alatt kedves üzenetek kerültek. Majd egy kicsi, kerek asztal köré négy lelkészfeleség telepedett. Dr. Kodácsy – Simon Eszter kérdezett, Cselovszkyné Dr. Tarr Klára, Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, Németné Tóth Szilvia pedig válaszolt. Három lelkészfeleség, három különböző hivatás, család, település, élethelyzet. 

S elkezdődött egy két napon át tartó beszélgetés, hitről, életről, hivatásról, szolgálatról, kudarcokról, örömökről, elvárásokról, helykeresésről. S az asszonyok beszélgettek egymással, forgószínpadszerű csoportos beszélgetésen, étkezések közben, séta közben, s még éjszaka is egy kicsit, csemegézve az otthonról hozott gyümölcsök, sütemények és történetek között.

Smidéliuszné Drobina Erzsébet surdi lelkész és lelkészfeleség volt a lelki vezetőnk. Egyszerű, tiszta, őszinte igehirdetései sokáig elkísérnek a hétköznapokban. 

Szombaton délelőtt belenéztünk gyermekkorunk tükrébe, megnéztük a külső tulajdonságainkat, gyermekeink lelkének tükrét és a veszteség – szilánkok okozta sebeket. Kovácsné Tóth Márta őszinte vallomása férje elvesztéséről, és Isten erőt adó, megújító kegyelméről megrendítően hiteles volt sokunk számára.

Délután lehetőség nyílt a felújított József Attila Múzeum és Emlékmű megtekintésére, illetve egy kis barkácsolásra. Este érdekes előadást hallhattunk Szin Veronikától Rippl – Rónai József írásképének elemzéséről. Aki még erőt érzett magában táncolhatott a Péter Katalin által vezetett táncházban.

Vasárnap úrvacsorai közösségben együtt énekelve, imádkozva ünnepelhettük Isten megbocsátó szeretetét.

A különleges ebéd után, amit a szárszói vendéglátók az Ízlelő című lelkészfeleségek által írt szakácskönyvből készítettek útra keltünk, hogy ki-ki feltöltekezve, erőt merítve hazatérhessen az övéihez.

Ahogy hazaérve kicsomagoltam az utazótáskámat, kiesett egy levendula párnácska, előbújt egy üveg baracklekvár, egy párnahuzat, egy keresztszemes könyvjelző. A lelkészfeleségek készítették. A piac sarkocskában vásároltam, ahol saját készítésű kedvességek és finomságok cseréltek gazdát.

Elővettem az ajándékba kapott igés-tükrös szívet: „…akkor pedig, színről színre…” – ez áll rajta.

Most még párás a tükör és töredékes az ismeret, de eljön az idő, amikor minden teljes lesz Jézus által.

Ebből a teljességből érezhettünk meg egy villanást Isten igéjének tükrében, egymás szemének tükrében, a Balaton víztükrében.

Buday-Malik Adrienn fotói:

Laborczi Dóra fotói: