Mint a kötet első írásából megtudhatjuk, a rendszertanilag is bajos besorolású papnéság olyan kirakatszerep, amely kényszerpályára állítja az embert, ugyanakkor – ezt a szerző immár harmadik önálló kötetének a megjelenése is bizonyítja – nem feltétlenül kell ezen a kényszerpályán mozognia annak, akinek a szíve tiltakozik a kötelező körök, művi protokollok és emberi skatulyázások ellen.

A tengelici evangélikus gyülekezet „first ladyje” nem hord kiskosztümöt, tudniillik abban nem tud fára mászni, és az oltártér feldíszítését is inkább avatottabb kezekre bízza, ellenben szívesen csap a húrok közé istentiszteleteken (ahogyan a saját esküvőjén is tette), és akár három kórusban is énekel párhuzamosan.

Több könyvfejezet ismerős lehet az Evangélikus Élet magazinból, amelynek hasábjain az olvasók kéthetente örülhettek Füller Tímea népszerű papnésorozata újabb epizódjainak. Helyet kapott azonban a kötetben sok eddig közre nem adott rész is, amely a lelkészcsalád életének új, sokszor komikus, máskor (meg)rázós fordulataival ismertet meg.

A „papné” nem titkolja: kezdetben, több száz kilométerre szülőhelyétől és szeretteitől, folyton úton levő, elhivatott lelkész férj oldalán nagyon bizonytalannak és otthontalannak érezte magát. A végtelen számú Bözsi nénik falujában meg kellett tanulnia a gyülekezeti tagok helyes megszólítása után az egyéb „játékszabályokat” is. Ezeket idővel el is sajátította, majd a maga képére formálta őket – ahogyan a Jóistentől tanulta.

A lelkészcsalád minden élethelyzetben imádságban hordozza mindegyikük személyes kérdéseit, problémáit éppen úgy, ahogyan Isten elé viszi a gyülekezet fájdalmait, dilemmáit, és még ha szűkös is a tér (a parókia), ketyeg is az óra – kezdődik az istentisztelet, a kóruspróba, az ifióra –, nagy a hétköznapi, „prózai” pörgés, jelenvaló az életükben ez a fajta (még imádság közben röhögősen is szent) közösség Istennel.

A paplak a lelkészné számára – aki eredendően nem táplált különösebb ambíciókat a papnéság iránt, mint írja, „velem csak megtörtént” – az állandó készenléti állapot szinonimája lett. Hogy ezt a dinamikusan változó állapotot hogyan kezeli, például az éjfélig „lelkizni” vágyó vendéget miként küldi végre haza, vagy hogy milyen következménye lehet, ha jószándékúan mindenkit beenged az udvarra: a saját kárán kellett megtanulnia.

A „tisztelendő asszony” felvállalja, hogy olykor „nem józan”, vagyis – mint minden halandó – elveszíti a fejét, dühös lesz, vagy épp kétségbeesett, és még ha betoppan is egy látogató a mindig nyitva álló paplak ajtaján, nem átallja bájvigyor helyett elmorzsolni azokat az épp lepottyanni készülő könnycseppeket…

Istent nem lehet csak úgy „ímmel-ámmal” szolgálni, a lelkészek kötetlen munkaidőben – vagyis látástól Mikulásig – dolgoznak, hisz „a hivatást nem lehet csak úgy szögre akasztani, mint a Luther-kabátot”. Egy lelkészfeleségnek igen nagy – hovatovább isteni – leleménnyel kell menedzselnie a hétköznapokat ahhoz, hogy azok ne csak a tágabb nyáj, hanem a szűkebb család minden tagjának testi-lelki jóllétét is szolgálják. Füller Tímea kötete minden „szakmabelinek” megszívlelendő üzenetet hordoz: „…törékenységünk nem tűnik el a hivatással, amelyet kaptunk. Emberek maradunk, sérülékenyek és kicsik” – hívja fel a figyelmet A maga szíve sose fáj? című fejezetben. 

Füller Tímea mindezzel mintha azt sugallná olvasóinak: nincs szükség rá, hogy teljesíthetetlen mércéknek és elvárásoknak kívánjunk megfelelni. Ha valami nem megy – például a filmklub –, annak is oka van: „…még mindig olyan az Isten Lelke, mint a szél. Oda fúj, ahová akar. Mi csak a vitorlát tartjuk.”

Ez a fajta alázat, elfogadás, megbékélés és megelégedés az, amit ettől a sokszor búgócsigaként pörgő, lelkes, máskor meg morgós papnétól érdemes eltanulni, még ha nem is tanító célzattal íródott ez a kis kötet. A „kedves naplózás” műfaja sokkal inkább trialógus, mint dialógus; Füller Tímea vallomása pedig egyben bizonyságtétel is, hosszú imádság ahhoz, aki a sokszor ingatag lábakon álló, népes paplakot (is) a tenyerén hordozza.

Füller Tímea: Egy papné titkos naplójából. Luther Kiadó, Budapest, 2019. Ára 2100 forint.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2019. december elsején.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.