A Bajorországi Evangélikus Egyház is minden évben megszervezi a lelkészek feleségeinek – köznyelven papnéknak – a találkozóját. Az idei a hetvenedik alkalom volt, jubileumot tartottak. (Magyarországon tavaly ünnepeltük a tizedik találkozót ebben a szervezett, többnapos formában.) Ám mivel egyre több a női lelkész, már a női lelkészek férjeinek is szól a meghívás. Idén a férjek közül nem élt senki a lehetőséggel, állítólag tavaly ketten is voltak. Mosolyogva jegyeztük meg, hogy náluk is gondot okoz a papné kifejezés „férfiasítása”, ők is csak körülírva tudják mondani.

Az előzetes programfüzetből kiderült, hogy a Szentivánéji álom témája köré fűződik a pár nap gondolatmenete, ehhez kapcsolódott a filmválasztás (Holt költők társasága) és a főelőadás is, amelyet a bajor tartományi zsinat elnöknője, dr. Annekathrin Preidel tartott Profil és koncentráció (Profil und Konzentration) címmel – egy Pu(c)K-szójátékkal élve, megidézve Shakespeare művéből az álombeli manót. Komoly és átgondolt jelen- és jövőképet vázolt fel, szinte egy stratégiát bemutatva, hogy a lelkészek, a gyülekezeti tagok, az egész egyházi struktúra és még a lelkészek házastársai is Isten munkásaiként kell, hogy jelen legyenek a világban, munkálkodva az evangélium terjedésén. Megjelenésünk, megnyilvánulásaink mutatják profilunkat, és szükség van az összefogásra, egymásra figyelésre. Eszerint a PuK-folyamatnak segítenie kell az egyház megújulását – persze ez úgy, mint Shakespeare művében, nem mindig egyszerű. A jubileumi köszöntésekre kedden este került sor, amelyre délután külön műhelyfoglalkozásokon készült az egész társaság. Volt, aki virágcsokrokat kötött, volt, aki zenét gyakorolt, mások lámpást készítettek, néhányan pedig egy színdarabot gyakoroltak, hogy az estét így tegyük együtt ünnepélyessé.

A zárónap délelőttjén beszámolók hangzottak el a női és papnémunkaágak tevékenységeiről. Tőlünk, magyar vendégektől is vártak néhány gondolatot, hogyan is megy ez minálunk, és mit gondolunk a témáról. Hozzászólásunknak örültek, mert mi is próbáltuk a PuK-szójátékot továbbgondolni: például a személyiség és hitvallás, illetve gyakorlatiasság és erő szópárokkal.

A helyi kápolnában áldással és a „Tartsátok meg az álmaitokat!” mottóval indítottak útra bennünket.

Álmodni sem mertem, hogy valamikor is ez megadatik nekem, hogy eljutok ebbe a tutzingi kastélyba, amely egy gyönyörű tóparton fekszik, és a tavon túl még a havas csúcsok, köztük a Zugspitze is látszik – és aztán az éjszakai visszaúton, a vonaton Nellivel még újra és újra felidéztük a vendégszeretetet, a kellemes helyet, a mosolyokat és beszélgetéseket, mintha egy közös álomból ébredtünk volna.