A szorongás megváltoztat minket

Mielőtt jelentkezett volna nálam a betegség, társaságkedvelő, igazi A típusú** extrovertált voltam. Kihasználtam minden alkalmat, amikor csak emberek között lehettem, és imádtam a figyelem középpontjában lenni. Most  viszont komolyan introvertált vagyok, aki nagyon szenved társas helyzetekben, szokatlan körülmények között, vagy ha valamiért rá szegeződik a figyelem. Ugyanez van, ha új emberekkel találkozom, ha telefonálok, vagy – mint éppen most – cikket írok. De legtöbbször nemcsak nehéz ilyet csinálni, hanem egyszerűen nem vagyok rá képes. Volt már olyan, hogy hosszabb ideig képtelen voltam elhagyni az otthonomat. Egyszer majdnem tönkretettem a kocsimat, amikor vezetés közben tört rám egy pánikroham. Utálok orvoshoz vagy fodrászhoz menni. Nem tudok gyülekezeti kis csoportban meglenni, ha nem ismerem az embereket. Erősen próbálkoztam, hogy részt tudjak venni konferenciákon (Annyira el akartam menni a T4G-re*** ebben az évben!!!), de sosem sikerült. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, de tényleg. 

Ennek nincs köze Mt 6-hoz vagy Fil 4-hez – sokkal inkább az agyunk működéséhez

A szorongás előtti énem tuti, hogy élcelődött volna ezen. De szorongani nem ugyanaz, mint minden kis dolgon aggódni. A legtöbb szorongó ember nem azzal megy el orvoshoz, hogy „Nem tudom, mi van, doki, valahogy nem tudom abbahagyni az aggódást.” Általában inkább azért, mert valamilyen testi tünetünk van, és csak ott derül ki, hogy ezt a szorongás okozza. Én például azért mentem el orvoshoz, mert azt gondoltam, stroke-ot kaptam, vagy valami nagy baj van az agyammal.  Pedig igazából az első pánikrohamomat éltem át. Amikor az orvos elmondta, hogy a tüneteim szorongás miatt vannak, azt gondoltam, vagy megőrült, vagy nem vesz komolyan. Meg voltam róla győződve, hogy valami agyi traumát élek át, és veszélyben az életem. Az egész központi idegrendszerem ezt közvetítette. Erre ez az ember azt mondja nekem, hogy szorongok. Szürreális volt. Rengeteg embertől hallottam, hogy ugyanez történt velük is. Ez nem az a fajta szorongás, mely nagyrészt folyamatos aggodalmaskodásban jelenik meg. Mentális rendellenességünk van, nem kontrollproblémánk. 

A cikk itt folytatódik.