Passióénekkel kezdve, a kivonulást szó szerint örömtánccal befejezve, azt gondolom, hogy ez igazi úti áldás volt Klárinak, Szilvinek és Tamás püspöknek, hiszen ők utána indultak is haza. Én ma délelőtt megyek, Lilla csak holnap.

Az utolsó napra a reggeli bibliatanulmány Jn 15,1-5 volt, ami aztán végigkísérte a nap spirituális részét, hiszen Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők képe jelent meg aztán az esti istentiszteleten is, ahol beiktattuk az új tanácstagokat.

A nap nagy része egyébként „business” volt, talán erre a napra kellett volna meghagynom a szavazógép képét, amit még az elején osztottam meg, hiszen most használtuk a legtöbbet – különböző módosítások megszavazásával, illetve az egész dokumentumról való végszavazással. Egy hat(-hét)évente zajló nagygyűlés mindig megfogalmaz hivatalos üzenetet, illetve elfogad néhány nyilatkozatot és javaslatot is tesz a tagegyházaknak a különböző témákban. Hivatalos nyilatkozat született a venezuelai és indonéz helyzetről, valamint a német–namíb kapcsolatok rendezésének szükségességéről. Nem sorolom fel az összes ún. állásfoglalást, amiből 25 született (gyakorlatilag minden érintett témáról: misszió, keresztyénüldözés, szíriai helyzet, nemi egyenlőség, klímaváltozás, vallási sokszínűség, fiatalok szerepe stb.), ill. egy 26. a köszönetek listájával.

A hivatalos üzenet végül egy ötoldalas dokumentum lett, ami világos szerkesztésű, szerintem rengeteg fontos iránymutatást tartalmaz teológiai alapokon, hitvallásos jelleggel a mindennapok megéléséhez is ad segítséget, aztán innentől ez tényleg a tagegyházak dolga, hogy hogyan váltjuk ezt aprópénzre. Talán ezért vagyok hálás leginkább, hogy itt lehettem, hiszen – bár soha nem éreztem magam beszűkült gondolkodásúnak, de – itt tapasztaltam meg azt igazán, hogy néha az otthoni kicsinyes harcainknak annyira nincsen köze ahhoz, amit evangélikusként a világban megélhetünk. Remélem, hogy az LVSZ természetes levegője átfúj Magyarországra is, szerintem mind az öten elég elkötelezettek vagyunk, hogy minél szélesebbre tárjuk ezt az ajtót.

Bevallom, az ülések között egyet kihagyva (az alkotmánymódosításról szólót) azért Davissal, a kanadai lett (~Latvian) szobatársammal bementünk a városba megejteni az utolsó vásárlásokat.:

Este a záró istentiszteleten az az amerikai Lydia Posselt hirdette az igét a Lélek gyümölcseiről, aki fiatal lelkészként megnyerte a kora tavasszal meghirdetett prédikációs versenyt. A svéd érsek asszony celebrálta az úrvacsorát, a már említett tanácstagok beiktatása pedig nagyon szépen zajlott: mindenkit név szerint szólított Martin Junge főtitkár, akit aztán egy fiatal küldött kísért ki az oltár elé, és külön mondtak értük egy imádságot, majd együtt tettek esküt és fogadták az áldást. Száz embert (48 küldött + 1 elnök) nem volt könnyű elhelyezni az oltár előtt, de azt gondolom, hogy volt ereje a fentről és szemből érkező áldásoknak. A beiktatott új Musa elnök (a képen balra) pedig imádkozott a leköszönt Younan elnökért (mellette) és a többiekért (jobbra Junge főtitkár). 
A fantasztikus zenét pedig nem tudom elégszer hangsúlyozni, a svéd Karin és a német Joche karvezető zongoristák, a jazz-szaxofonos Uwe Steimetz, a finn dobos/gitáros S. Löytty, a maláj énekes Michele, és még sorolhatnám, hihetetlen sokat tettek bele az egész nagygyűlés spirituális életébe, köszönet nekik!

A búcsúvacsorán aztán sokaktól elköszöntünk, így számomra kb. itt véget is ér az LVSZ-küldöttség. Persze ez rajtam is múlik, most éppen elég fontosnak gondolom, hogy ezek a dokumentumok (állásfoglalások stb.) minél nagyobb felületet kapjanak egyházunkban is különböző fórumokon, csak attól tartok, hogy a mindennapi feladatok megfojtják ezt. Majd meglátjuk, mennyire tudjuk szélesre tárni azt a fent említett ajtót.

Holnap reggel még jövök egy utolsó rövid zárással, ha már kilenc bejegyzést ígértem.

;)
Harambee.
#LWFassembly #readyforthe30hourjourney