Nem kis feladatot vállalt magára a magyarországi jezsuita rend, amikor az ír népszavazással kapcsolatban a melegházasság kérdését tűzte napirendre a Süveges Gergő által vezetett beszélgetés-sorozat legutóbbi alkalmán. Ugyanígy elismerés illeti a nemrég nyilvánosan coming outoló Léderer Andrást, hogy meleg emberként vállalta ezt a beszélgetést és ebben a minőségében állt helyt egy keresztény fórumon.

Süveges Gergő a beszélgetés mottójaként egy-egy idézetett olvasott fel a résztvevőktől:

„Hitvalló római katolikusként a homoszexualitást Isten és ember elleni véteknek kell tartanom – és, teoretice, annak is tartom. Ehhez képest amikor szűk körben vagy nyilvánosan állást foglalok az ügyben, messzemenő tolerancia jellemez: nemhogy nem olvasok senkinek a fejére semmiféle bűnt, hanem empatikus vagyok a saját nemükhöz vonzódó embertársaim iránt, sőt támogatom például a regisztrált élettársi kapcsolatot (a házasodást nem). A jelen helyzetet tehát úgy élem meg, hogy nekem az elveimből jóval többet kell feladnom, mint a homoszexuális aktivistáknak.” (Szőnyi Szilárd, Heti Válasz) 

„Közel nyolc, politikában eltöltött év alatt egyetlen egyszer sem coming outoltam. Soha nem akartam ezt „bevallani”, hiszen ezzel nemhogy bűnt, de hibát se követtem el. Eszem ágában sem volt ezt soha letagadni (aki ismer, tudja rólam), de azt sem gondoltam, hogy kifejezetten erről írnom vagy beszélnem kellene. Egyszerűen azért, mert már akkor is úgy gondoltam: én Léderer Andris vagyok, nem valami skatulya lakója. De tessék, ha úgy tetszik, nesztek: hát persze, hogy én is meleg vagyok, sosem tagadtam, meg is élem, rendkívül boldogan, ennek minden félelmével és nehézségével (szépségével? Jó, ez egy másik publicisztika lenne) együtt. Természetesen ezen a bolygón élek, tisztában vagyok azzal, hogy ez a természetesség nem mindenkinek adatik meg. Minden ilyen ostoba miniszterelnöki hadoválástól egyre kevesebbeknek.” (Léderer András, hvg.hu)

Az ír népszavazás margójára

Szőnyi Szilárd az írországi népszavazással kapcsolatban – melynek eredménye a melegházasság elfogadása volt – elmondta, hogy első gondolata az volt: az írek „bizonyára megőrültek”, hogy „a történelem menetét, egy több ezer éves kapcsolatot egy néhány éves vagy évtizedes helyzet miatt 180 fokkal átállítják.” Másrészt viszont belátta, hogy „az ír népszavazó hívők józan emberi belátása katolikus hitükből is gyökerezhet, hiszen, ha két ember szereti egymást, milyen alapon tiltjuk meg nekik? Ma már a külföldön élő bigott keresztények számára is evidens, hogy a melegeket el kell fogadni. És az is érvként szokott felmerülni, hogy egy katolikus konzervatívnak éppen örülnie kellene, hogy egy meleg pár házasságot akar, mert akkor monogám, hosszútávon gondolkodik.”

Léderer Andás azt emelte ki, hogy a szavazás után a melegházasság-ellenes kampány legmeghatározóbb szervezete – a Mothers and Fathers Matter – közleményt adott ki, melyben gratuláltak a győztes félnek és kifejezték: örülnek, hogy az ország többsége boldog. „Leszögezték, hogy ebben a kampányban mindenki adott és kapott, ők is kaptak és okoztak fájdalmas sebeket, de az a fontos, hogy éljünk tovább békében együtt ebben az országban. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy itthon is van egy ilyen népszavazás, ez megtörténne-e az alulmaradt fél részéről?”

A melegházasság ellenzői gyakran érvelnek azzal, hogy a melegek nem akarnak házasodni – ezt tette Szőnyi Szilárd is, spanyol példára hivatkozva. Léderer a hazai helyzetről beszélt: „Nyilván kevesebb meleg házasodik, mivel nem tudunk házasodni. Ha nincsen lehetőség arra, hogy egy közösségben két ember tartósan, biztos párkapcsolatban élhessen, akkor ezek az embereket sokfelé lehet húzni, bizonytalanok, befolyásolhatók lesznek. A házasság intézménye részben azért is jött létre, hogy legyen valami megtartó erő két ember között a bigám középkorban. De ki válaszol igennel ma Magyarországon arra a kérdésre, hogy homoszexuális-e? Arra van kondicionálva egy közösség, hogy bujkáljon, titkolózzon – ez az az évtizedes, évszázados gyakorlat, amit megismer, amikor saját szexualitására ráébred. Ez olyan, amit a barátainak, szüleinek sem mond meg. Jogalkotók pedig szankcionálják – tehát erre predesztinálja a környezete, nem arra, hogy nyugodtan házasodhat. A jogalkotó üzenetet küldhetne a társadalomnak azzal, hogy lehetővé teszi a házasságot számukra. Ez nem holnapra csapódna le, hanem évek, évtizedek múlva. Egymás elfogadásának folyamatát mégis el kell kezdeni.”

Melegházasság pro és kontra

Süveges Gergő ezután arra kérte a feleket: érveljenek a melegházasság szükségessége ellen illetve mellette.

„A bizonyítás terhe nem engem illet, ha a melegházasságról beszélünk, bár én jobb szeretem csak házasságnak hívni, mivel az autómmal sem meleg módon parkolok, hanem egyszerűen csak beparkolok. De erre még sosem kaptam választ: mit vesztenek a heteroszexuális párok, ha én összeházasodom a barátommal? Mit veszek el tőlük? Nem nekem kell elmagyarázni, hogy miért szeretném, hanem neki, hogy miért éli meg fenyegetettségként, miért indikál jogot arra, hogy beleszóljon, én mikor kivel élhetek? Őszintén érdekel ez” – kezdte a válaszadást Léderer András.

Szőnyi Szilárd erre így reagált: „a mai polgári, liberális, szekuláris társadalom megörökölte a keresztény alapokon álló házasság fogalmát, ezen az alapon mondom azt, hogy egy férfi és egy nő intézménye a házasság. Nem egy férfi és egy férfi vagy egy nő és egy nő, netán egy férfi és sok nő intézménye. Számomra imponálóan logikus a te érvelésed, el tudom fogadni és legitim. És azt látom, hogy ez a világ áll nyerésre. Ezt szomorúan elfogadom. Konzervatív keresztény emberek az én világomban szerintem attól tartanak, hogy a serdülők számára ez egy rossz minta, rossz választási lehetőség abban a bizonytalan korban, amikor szexualitásuk kibontakozik. Attól tartanak, hogy akik egy kicsit is bizonytalanok az identitásukban, azok számára nem lesz visszatartó erő. Ha megmarad a visszatartó erő, nem lenne természetszerűen választható ez az út.”

Léderer András megköszönte az őszinte választ és kiemelte: aki homoszexuális, abban nincsen ezzel kapcsolatban bizonytalanság. „Ha az az érv, hogy a melegházasság elfogadása arra predesztinál 30-50 embert, hogy megváltozzon a nemi identitása, arra azt mondom: hány olyan embert ismerünk, akik melegek voltak, de beleszorultak végtelen keserves, boldogtalan heteroszexuális házasságba, megkeserítve saját maguk és családjuk életét? A boldogság és a szeretet alapvető értékek teológiai szempontból is. Hiszem, hogy mindenkinek jobb, ha valódi és őszinte boldogságban és szeretetben élhet.”

„Nem te dobtad azt a követ”

A beszélgetés egyik csúcspontja az volt, amikor a melegházasság ellen általában nem éppen a legvisszafogottabban kikelő Szőnyi Szilárd azt mondta: fontosnak tartja a megbékélést, a békés együtt élést. „Nem szerencsés, ha a homoszexualitás kialakul, de ha már kialakult, én nem fogok rajta gúnyolódni.”

Léderer András pedig arra figyelmeztette beszélgetőtársát, hogy éppen az ő publicisztikái nem segítik elő a megbékélést. "A mondat első fele akkor is ott van és nem száll el. Ha azt mondod, hogy megbékélés, akkor tudnunk kell a saját személyes értékeinket úgy megfogalmazni, hogy a másik ne sérüljön. Meleg emberként folyton azzal szembesülsz, hogy te valami kevesebb vagy, neked nincs arra jogod, hogy így vagy úgy élj, ez nagyon káros és életeket tesz tönkre. Rossz, gyógyítandó, kezelendő, büntetendő – általában csak negatív értékítélet kapcsolódik a homoszexualitáshoz. Ha rossz vagyok, nem ettől vagyok rossz ember, ha jó vagyok, nem ettől vagyok jó. Önmagában nem tartom tragédiának, hogy valaki homoszexuális, az komoly probléma, ha erre támadó közegben kell ráébrednie.”

Szőnyi Szilárd a maga részéről érzékeli a változást: „Egy évvel korábbihoz képest sokkal empatikusabban fogalmazom” - mondta. A Budapest Pride-on megjelenő obszcén, egyházellenes megnyilvánulásokkal kapcsolatban ugyanakkor felvetette: „gyerekek, nektek ehhez képest, hol a határ?”

Léderer András szerint „a pride többi oldaláról soha senki nem szokott beszámolni. Nem szeretném, ha a pride-ot egy fénykép alapján tolnád be ebbe a skatulyába, hiszen minden közösségnek vannak erőszakos tagjai. Én sem téged szembesítelek azzal, hogy milyen, amikor megvernek, vagy megdobnak kővel a pride-on, mert nem te dobtad azt a követ.”

El tudunk-e jutni egymás megértésének a minimumára?

Így hangzott Süveges Gergő egyik utolsó kérdése, melyre Szőnyi Szilárd azt felelte: „fontos az emberi gesztus, a megértés gesztusa, de ugyanilyen fontos a hitünkből, hagyományainkból fakadó sziklaszilárd alap.”

Léderer András elmondta, hogy a házasság intézménye „nem volt ugyanaz 500-1000-1500 éve, mint most. Ha ahhoz nem kell már ragaszkodnunk, hogy ne erőszakoljunk bele nőket házasságba, ha nem gondoljuk azt, hogy a szülők feladata, hogy eldöntsék, kivel házasodhatnak a gyerekeik – ha ez az intézmény ennyire megváltozott, miért ragaszkodunk ennyire ehhez az egy, megmaradt jellemzőjéhez? Tiszteletben tartom, hogy teológiailag mit állítunk, de ennek a szempontnak egy szekularizált államban nem lehet szerepe a jogalkotásban.” Kitért arra is, „hány rettenetes modell van a Bibliában? Ahogy ezeket nem használnám érvként veled szemben, hogy akkor mi mindent kellene neked hívőként tartanod a Szentírás alapján, akkor ezek fordítva se működjenek – miért ne lehetne elfogadni, hogy nekem mások az értékeim, és miért nem lehet azt megtenni, hogy ezt ne fájdalommal fogadd el?”

Apai és anyai minták

Süveges Gergő ezen a ponton azt vetette fel, hogy „a gyermek fejlődése során apai-anyai minták egyaránt meghatározóak, ez fontos szempont, ha a meleg párok örökbefogadásáról beszélgetünk.”

Léderer András erre ismét kérdéssel válaszolt: „mit értünk nemi szerepek alatt? Hogy a feleség porszívózik, a férj pénzt keres? Vagy fordítva? – ezek a szerepek ma már elmosódnak.”

Szőnyi Szilárd erre elmondta, hogy ő szívesen mosogat, de ettől még igyekszik a fiainak olyan apaképet adni, „ami segíti a tájékozódást.” Nem szeretne a nőkre szülőgépként tekinteni, de azt hangsúlyozta, hogy demográfiai okokból ma Magyarországon „gyermekeket kell szülni”.

Léderer András szerint ugyanakkor éppen demográfiai okok szólnak amellett, hogy a meleg párok is örökbe fogadhassanak gyerekeket, „hogy például ne intézményekben, rettenetes körülmények között nőjenek fel gyerekek. Sarkosan úgy is fogalmazhatnék, hogy vagy megpróbáljuk valahogy a gyerekek születésének számát növelni, és/vagy beengedjük a bevándorlókat az országba.”

„Az egyház leghangosabb védője lennék”

A hozzászólásokban többen megfogalmazták azt a félelmet, hogy északi országokban éppen az vezetett egyházszakadáshoz, hogy kötelezték az egyházakat arra, hogy megáldják a melegeket.

Léderer András úgy tudja, hogy Dániában kötelezi a protestáns egyházat a törvény, hogy adjon össze melegeket, de a lelkész kérelmezheti, hogy ez rá ne vonatkozzon. Ezzel kapcsolatban kiemelte, szerinte Magyarországon nem várnak el ilyesmit az egyházaktól. „Leghangosabb védője lennék a katolikus egyháznak, hogyha bárki arra kötelezné, hogy azonos nemű párokat adjon össze – nem követelek ilyet, mert tisztában vagyok vele, hogy ez az ő értékítéletükkel ellentétes. Csak azt szeretném, hogy élhessek boldog, normális életet, és senki ne szembesítsen azzal, hogyan élek.”

Hozzászólók

Perintfalvi Rita, római katolikus teológus-doktor az egyház tekintélyével érvelő Szőnyi Szilárdnak címzett hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy „a katolikus egyház is gondolkodik a homoszexualitásról, a meleg keresztényekről – nekünk is meg kell találnunk erre a kérdésekre a választ.”

Néhány hozzászóló a homoszexualitás „kezelésének” bevett keresztény gyakorlatát emelte ki: az önmegtartóztatást és a terápiát, mások éppen a hagyományosan keresztény értékeknek tartott megoldási javaslatok és hivatkozások miatt hiányolták a beszélgetés résztvevői közül az egyházi, illetve biblikus-teológiai álláspontot.

A szervezők részéről Sajgó Szabolcs jezsuita atya szavai zárták az eseményt, melyben az igazság megismerésének fontosságáról szólt. Kiemelte, hogy „Jézus igazsága felé mindannyian más irányból igyekszünk közelíteni. A párbeszéd pedig azt feltételezi, hogy a másiknak vannak kincsei, amelyek közelebb vihetnek az igazsághoz. A párbeszéd Jézus szavainak jobb megértéséért szól. Köszönjük az asztal körül ülőknek, hogy vállalták ezt a nem könnyű helyzetet, amit a világ tárt elénk.”