Megajándékozott és ajándékozó életéért istentisztelet keretében adunk hálát 2017. november 22-én, szerdán 14 órakor a Deák téri evangélikus templomban (1052 Budapest, Deák tér 4.).

Pósfay Györgyné Koppányi Emese

Pósfay Éva és Pósfay Barbe Klára

Barbe Júlia, Kryzda Cecilia és Barbe Mátyás

Kryzda Pepe és Barbe Rémy

Pósfay, Koppányi és Bruckner családok

és a kiterjedt rokonság

Köszönjük a vele töltött éveket.

Erős vár a mi Istenünk.

Kérjük, a virágokra és koszorukra szánt összeget az Evangélikus Országos Múzeum javára fordítsák. 

(Pro Cultura Lutherana Alapitvány; Adószám: 18113640-1- 41)

Cím: Pósfay Emese, 12 bis, rue Alexandre-Gavard, CH-1227 Carouge, Svájc. Email: posfay@bluewin.ch

Harmati Béla gondolatai 2011-ből, amikor 90 éves korában Genfben személyesen köszöntötte Pósfay Györgyöt a kórházban.

A 90 ÉVES PÓSFAY GYÖRGY KÖSZÖNTÉSE

   Tizenöt éves genfi szolgálata után 1986. június 5-én családi és baráti körben bűcsúztattuk el a Lutheránus Világszövetség nyugalomba vonuló  latin-amerikai titkárát. Neve kezdőbetűjére utalva hármas angol szóval foglaltam össze tevékenységét: Pastor – Polyglott – Passion. A 2011. június 18-án Isten kegyelméből kilencven éves lelkésztársat május 21-én Genfben személyesen kereshettem fel és átadtam egyházunk gratulációját.

   Pastor: Köszöntjük a lelkipásztort. A hazai teológia elvégzése és rövid gyülekezeti segédlelkészi szolgálat után svédországi teológiai tanulmányi ösztöndíjat kapott. 1947 karácsonya körül a Magyarországról toborzott szerződéses mezőgazdasági munkásoknak tartott istentiszteleteket, több helység mellett Uppsalában és Lundban is. Amikor az amerikai   „ magyar város“, Cleveland  gyülekezete hívta, három évig munkálkodott ott. Innen került  a venezuelai Caracas magyar gyülekezetébe, ahol nemcsak magyar kivándorlók és háborús menekültek, hanem németek, skandinávok, észtek és lettek közösségeiben is lelkipásztorkodott. A gyülekezeti munkában nagyon sok segítséget jelentett felesége, Emese, akit magyar családban, de  argentin állampolgárként ismert meg Buenos Airesben. 

   1971-ben a Lutheránus Világszövetség genfi központja hívta meg latin-amerikai titkárnak. Feladata volt nemcsak egy kisebb helyi közösség,    hanem Latin- és Közép Amerika evangélikus egyházainak sokszínű, soknyelvű gyülekezeteit pásztorolni. Tizenöt éves munkálkodása alatt sokszor indult neki egy-egy alkalommal több hétig tartó útjára, hogy végig  látogassa a Genftől messzi országokat az egyházi együttműködés, közösségépítés és misszió jegyében. Azt sem feledte, hogy Genfben, Lausanne-ban, más svájci városokban is élnek magyar nyelvű protestánsok és rendszeresen szolgált ezekben a gyülekezetekben, valamint a genfi angol nyelvű és svéd evangélikus közösségekben. Feleségével, Emesével együtt szervezték az európai évente tartott magyar nagyheti ifjúsági konferenciákat. Otthonuk mindíg nyitva állt a segítséget kérők előtt. Évtizedeken keresztül munkatársa volt a magyar nyelvű nemzetközi evangélikus rádiómissziónak. Ezt a munkát, amikor erre lehetőség nyílt az itthoni rendszerváltozás után, átadta hazai egyházunknak.

   Polyglott, azaz soknyelvű pásztora volt népének. Svédországi, amerikai, venezuelai tanulmányai és munkája, a budapesti német gimnázium és a svájci évtizedek magyarázzák, hogy számára nem jelentett gondot spanyolról angolra, franciáról svédre vagy németre fordítani és ezeken a nyelveken prédikálni. Számos nemzetközi egyházi konferencia sikerét, a résztvevők megértését  az ő tolmácsolása biztosította. Azok közé a külföldre került magyarok közé tartozott, akik fontosnak tartották, hogy gyermekeik, Éva és Klára, majd unokáik is tudják, gyakorolják a magyar nyelvet. Szép elismerésként kapta meg 2009. október 30-án a Károli Gáspár-díjat és az Ordass Lajos-díjat. Rendszeresen jelentek meg írásai az itthoni és európai egyházi sajtóban. Teológiai munkássága, Luther-kutatói tevékenysége eredményeit több nyelven jelentette meg és 1991-ben budapesti Teológiánkon benyújtott doktori disszertációját, „A Földön élő egész egyház“ – Mit tanított Luther Márton az egyház egyetemességéről“  címen egyházunk kiadója adta ki.

   Passion, azaz szenvedélye volt az ökumenikus mozgalom. A svédországi Lundban 1947-ben ott volt Ordass Lajos püspökünkkel együtt a Lutheránus Világszövetség megalakulásánál, ahol a püspököt alelnöknek választották. Amikor 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításának kérdésében ellenállónak mutatkozó egyházi vezető a kormánytól nem kapott kiutazást az Egyházak Világtanácsa megalakuló hollandiai, Amszterdamban tartott világgyűlésére, a püspök arra kérte, hogy más külföldön tartózkodó ösztöndíjas lelkészekkel együtt ő képviselje egyházunkat.

   Az egyház egyetemességéről szóló teológiai kutató munkája jegyében másfél évtizedes genfi tevékenységét abban az Ökumenikus Központban végezte, ahol akkor tizenkét különböző egyházi ökumenikus szervezet központja volt és ahol két pápát is fogadtak hivatalos látogatásra. Sok evangélikus és ökumenikus konferencián vállalt szervezést, részvételt és előadásokat.

   A Lutheránus Világszövetség megalakulásának hatvanadik évfordulóján, 2007-ben ujságírói kérdésre  a következő nemzedékek számára ajánlotta: „Bizony fontos más országok embereit megismerni és idegen nyelvet is megtanulni!“

   Az apostoli tanítás szerint akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg. Pósfay György kilencvenedik születésnapján egyházunk hálát ad Istennek mindazért az áldásért, amit életén, munkáján keresztül mindnyájunknak adott. „Testvéreim, ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek..... kövessétek hitüket“!