– Olvastam oldalatokon, hogy 12 éve alakultatok. Hogyan is volt ez?

– Hosszabb németországi tartózkodásom alatt, egy német irodalom órán hosszasan elkalandoztak a gondolataim, és ekkor villant be a kórus ötlete. Valahogy rögtön olyan magától értetődő volt, bár ekkor még nem láttam, hogy az ehhez szükséges feltételek hogyan teremtődnek majd meg. Mégis egyértelmű volt az isteni szikra, a küldetés, az elhívás. Hazajövetelemkor könnyű volt belelkesíteni a pécsi evangélikus ifis barátokat, néhány hónap múlva pedig meg is alapítottuk a kórust. S aztán adatott karnagy, dalok, jöttek lelkes fiatalok, és lett közösség...

– Miért jött létre a kórus? Mik a célok?

– Kezdettől fogva kettős célunk van: a teremtett világunkat körülölelő kifogyhatatlan Szeretetről beszélni az embereknek a mi nyelvünkön, a zene, a gospel nyelvén, kicsit felvidámítva őket, néhol talán reményt is adva a szívükbe.
Másrészt pedig élő, igazi közösségként, mindenki felé nyitottan az ökumené üzenetét képviselni a világban.

– Kik a tagok? Mesélnél róluk részletesebben?

– A kórus nagyjából 20 főből áll, de a kezdetektől fogva mintegy 50-60 ember tartozott már hozzánk. Pécs egyetemista város, munka szempontjából viszont nem olyan nagyok a lehetőségek, ezen kívül a régi tagok közül sokan családot alapítottak már, és úgy nem tudták az intenzív próbákat és fellépéseket vállalni. Elég nagy tehát a fluktuáció, mostanra gyakorlatilag ketten maradtunk az eredeti felállásból.
Ami mindig jellemezte a tagokat, az a sokszínűség. Egyrészt, bár evangélikus magból nőtt ki a kórus, és a próbáinkat is kezdettől fogva a Pécsi Evangélikus Egyházközség termeiben tartjuk, nagyon sokféle felekezetből megfordulnak nálunk az emberek. Ezen kívül érdeklődésünket tekintve is sokfélék vagyunk: tanárok, diákok, gyógypedagógusok, szociális munkások, orvosok, grafikusok, pénzügyi szakemberek, nővérek. Talán a közös célok közös alapjához ez a sokszínűség adja a fűszert.

– A tagok hitbeli elkötelezettségéről kérdeznélek...

– Ugyan hétvégenként mindenki a saját evangélikus, katolikus, református, baptista, pünkösdista, adventista gyülekezetébe jár, a próbáink végén, és a koncertjeink előtt egy kört alkotva, egymás kezét fogva és imádkozva, a szolgálatainkon pedig együtt énekelve ezek a határok teljesen eltűnnek.

– Az énekeseken kívül zenekar is kísér benneteket. Kik a zenészek?

– Zenészeinkre is igaz ez a sokféleség. Közülük egyedül zongoristánk profi zenész, igaz ő is klasszikus muzsikát tanít. Nagy tisztelet illeti őket, mert velük sokkal ritkábban próbálunk, több időt kell szánnunk az acapella dalok, és a szólamok betanulásához, mégis ragaszkodnak a kórushoz.

– Hogyan zajlanak a próbáitok? Ennyi emberrel nem lehet egyszerű a kapcsolattartás…

– Minden hétfő estét együtt töltünk. Mivel ilyenkor főként csak a munkára van időnk, igyekszünk egyéb közös programokat is kitalálni. Valóban, a legnagyobb nehézség mindig is az volt, hogy a nagy létszámú kórust mozgassuk, informáljuk. Ugyanakkor másfelől ez a sok ember adja ennek az egésznek a hangulatát, varázsát, és az üzenetét. Így talán megéri a sok fáradtságot, munkát…

– Emlékezetes fellépésről tudtok-e számot adni?

– 12 évünk alatt rengeteg helyen, programon, és sokféle közönség előtt énekeltünk. Felléptünk esküvőkön, keresztelőkön, temetéseken, tóparton, hegytetőn és szakadék mellett, bazilikában, templomokban, imateremben és kápolnában, ezer ember, pár száz nyüzsgő gyermek, és néhány fős közönség előtt is.
Mindegyik koncert emlékezetes valami miatt, megmaradt sok mosolygós, vidám, vagy éppen elmélyedő tekintet, melegszívű fogadtatás, jó hangulat. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy igyekeztünk mindig mindenhol ugyanazzal a lelkesedéssel, igényességre törekvéssel fellépni, hogy méltóak legyünk a feladathoz.

– Mennyi koncertet szoktatok adni évente? Milyen fesztiválokon, alkalmakon léptek fel?

– Nagyjából 250 fellépésünk volt a kezdetektől fogva. Szerencsére sok meghívást kapunk, az elmúlt adventben éppen az volt a probléma, hogy néhány felkérést nem tudtunk elfogadni a kórus és a tagok egyéb elfoglaltsága miatt. Szívesen éneklünk egyházi-, és világi jellegű rendezvényeken is, ez utóbbiakból, hála Istennek, egyre több van.

– Bővül-e a kínálatotok, várhatók-e újabb számok, feldolgozások?

Igyekszünk a repertoárunkat állandóan frissíteni, hiszen ez motivál bennünket is. Mi a gospelt elég tágan értelmezzük, így az afrikai dalokon, néger spirituálékon, amerikai gospel énekeken kívül szívesen nyúlunk más műfajokhoz is.
Legújabb dalunk, melynek zenéje a Jégvarázs című rajzfilmből is ismerős lehet, például egy sziléziai tradicionális népdal, melyben megjelennek a „Felséges Jézus” kezdetű énekeskönyvi énekünk sorai is.