A csapat „magja” már kora délutántól a kertben főzve várta az időseket és az iskolából érkező gyerekeket. Yahya – aki Iránból menekült Magyarországra – készítette az ételt. A korábban a Teheráni Egyetemen filozófiát hallgató és Seress Rezső zenéjéért, élettörténetéért rajongó fiúra már főzés közben záporoztak a kérdések. Mindenki kíváncsi volt egy hús-vér ember történetére, hiszen eddig csak a híradóban láthattak-hallhattak menekültekről. (Az iráni fiatal azóta tervbe vette, hogy rendszeresen látogatja majd az időseket – a szerk.)

Négy óra körül futottak be a fiatalok, magyar gimnazisták és menekült gyerekek együtt. Nem meglepő az egység, hiszen az év folyamán már sokszor találkoztak, mára egy csapatot alkotnak. A gyerekek elmesélték, milyen közös programokon vettek részt eddig, magabiztosságuk segítette a menekülteket és az otthon lakóit is abban, hogy feloldódjanak. A menekült fiatalok egyenként bemutatkoztak, akik már beszélnek magyarul, elmesélték saját történetüket, és igyekeztek minden kérdésre válaszolni. 

A perzsa sáfrányos húsleves gazdagon végül Yahya nővérének telefonos segítségével elkészült, így a program közös vacsorával fejeződött be. Panasz nem érkezett, elismerés annál több, még a kényes ízlésűek is jó étvággyal fogyasztották az ételt.

Az egész délutánt az idősek nyitottsága, derűje és a fiatalok kedvessége tette meghitté. Néhányan az idősek közül meg is könnyezték a búcsú pillanatait arra gondolva, hogy az ő fiaik is kerülhetnének ilyen helyzetbe. 

További képek az alkalomról ITT találhatók.