„Hálát adunk, mert 200 éve volt egy közösség, amely úgy gondolta, ebben a faluban a hitüknek és meggyőződésüknek az lehet az egyik kifejezője, ha templomot építenek. A templom legnagyobb dísze és értéke azok az emberek, akik megfordulnak benne. „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá.” (1Pét 2,5) Mikor Isten belőletek lelki házat épít, akkor keresi, kit hogyan lehet beilleszteni. Melyik tud vezetni, lelkesíteni, ki az imádkozó lelkületű? Isten farag a hozzáállásodon, a gondolkodásodon, az életviteleden, viselkedéseden, hogy a másik mellé lehessen illeszteni. Isten lelki házat akar építeni! Keresi az élő köveket, keresi kit hova illesszen be!” – hangzott el az istentiszteleten Óvári Péter lelkésztől.

Az egyházközség történetére Varga Józsefné képviselő, dr. Foltin Brúnó, dr. Szászik Károly, Szende Márta is visszaemlékezett. A templom felújítási pályázatról pedig Petőné Vizi Valéria polgármester és Varga Józsefné számolt be a jelenlévőknek.

„Szükségünk van arra, hogy az ember és az Isten között legyen egy találkozó pont. Ezért szeretnénk, hogy a templom és benne lévő élő gyülekezet, az Istennel való közvetlen kapcsolat előképe legyen, lehessen. S így gondolták ezt elődeink is, ezért állhat itt egy ilyen igényesen, szépen felépített templom, hogy valamit megmutasson Isten szeretetéből, a nekünk nyújtott biztonságból, a nyitott kapuival rámutatva arra, hogy Isten mindannyiunkat vár” – mondta Győri Péter Benjámin esperes.

„Az ünnepet számomra mindig az együttlét öröme teszi teljessé, de ma ez az ünnep más – vélte Sztanó Helga (az egykori helyi lelkész, Esztergály Mihály leszármazottja). – Most itt lenni Önökkel felemelő, különleges, úgy érzem, hogy ott fenn az égi világban sokan ünnepelnek most velünk, és büszkék az utókor azon ma itt és most jelen lévő szereplőire, akik életre hívták ezt a mai ünnepet. Köszönöm. A magam és a családom nevében köszönöm, hogy részben helyettünk, de megtesznek mindent a felmenőm álmának, vagyis ennek a templomnak az eredeti fényében történő fennmaradásáért. A régi időkben- szemben a mai világgal- az emberek igyekeztek példaképként élni a mindennapjaikat. Akkor még minden embernek az volt a célja, hogy úgy éljen, hogy családjának, közösségének méltó tagja lehessen. Ki-ki a maga lehetőségihez képest pénzzel, terménnyel, vagy kétkezi munkájával járult hozzá a másik ember, a köz javához. Így jött létre ez a templom is, és most újraéledni látszik ez a közösségi összefogás, mely a mai világban különösen fontos példaként szolgál. A földesurat az embersége tetté értékessé, a lelkészt a példamutatása, a földeken dolgozóknak a föld volt a büszkesége.”

„Mint azt bizonyára sokan tudják a templom építésére a lelkes kis közösség összefogásával került sor – emlékezett vissza dr. Foltin Brúnó. – A község lakói földesurukkal Földváry Károllyal, lelkészükkel Esztergály Mihállyal egy lélekként fogtak össze. Összefogtak egy olyan politikai, társadalmi környezetben, amikor a vallás gyakorlása nem volt szabad, vagy legalábbis a mai értelemben biztosan nem. Áldjad én lelkem az Urat. Mi nem felejtjük el azt, ami jótéteményként adatott a számunkra, hogy 1742-ben ide kerülhettek őseink. Jótéteményként élték meg, hogy községet, egyházközséget építhettek és alakíthattak ki Esztergály Mihály vezetésével, aki az evangélikus hitét megélte és hordozta. Ő a van, volt és az eljövendő Isten. Erre az Istenre számíthatunk! Rá kell mozdulni dolgokra. Meg vagyok róla győződve, hogy közösséget a közös munka fogja építeni és erősíteni.”

„Ez a templom óriási fundamentuma ennek a településnek. A templom építés alig 8 évtizeddel az újratelepítés után kezdték. Akkor ebben a faluban még csak közel ezer ember élt. Az ő hitük és összefogásuk kellett az álom megvalósításához. Nem szabad elfeledkezni, hogy a település lelkészei, presbiterei, egyházközségei, tagjai, amikor kellett felújították ezt a már több mint 180 éves templomot” – mondta dr. Szászik Károly, aki Isten kegyelméből több mint negyven évet (1946-1982) itt szolgált. Szende Ernő lánya is visszaemlékezett a Péteriben töltött időre.

A rendezvényen személyesen mutatta be az alkotásait a Munkács mellől származó Hadar Tímea, aki egyben a helyi Művészeti Iskola rajztanára. „Minden képem magában hordoz egy darabot magamból, az életemből és az érzéseimből. Remélem, hogy ezekből az érzésekből és hangulatokból Önöknek is át tudok adni egy kis darabot.”

Veres Katalin saját vereseivel járult hozzá az ünnephez, ebből idézünk most egyrészletet, a Hogy vagyok? című versből: „Hát, hogy: Hogy vagyok? azt elmondani nem tudom/De érzem, hogy egyszerre van két életem. Egy a kötelező, Egy a művészi. És a szabad, Folyton a sarokban marad/Mindaz, ami lehetnék, ha mernék. Így maradok az, ami”

„1822-ben nagy lelkesedéssel fogtak neki a péteri ősök az építkezésnek. Idővel a lelkesedés alábbhagyott és inkább csak bontottak. Ugyanez megtörténhet a lelki házunkkal is. Nem is kell hozzá sok, csak magára kell hagyni. A lelki ház a kapcsolatok által épül. Ahogy egy kapcsolat, a lelki ház sem épül magától. Bele kell fektetni: időt, erőt, figyelmet, pénzt. Ahhoz, hogy épüljön, bele kell adnod magad. Ha csak kapni szeretnél, elhalhat a kapcsolat. Ha Péteriben lelki házat akarsz, lehet-e rád számítani? A harang mindannyiunknak szól!” – hangzott el zárszóként Óvári Péter helyi lelkésztől.

A koncerten felléptek: Kalina Enikő – ének, Pólus László – cselló, Pintér Dávid – hegedű, Pintér Rita – zongora, Veres Katalin – vers.