Talán nyolcan ülnek ezen a délutánon a város tulajdonában lévő, egyházunk által fenntartott családi ház nappalijában. Az időskorúak hétközi ellátása folyik itt. A szomszéd tévészobában nincs senki, együtt várják kis csapatunkat. Keddenként délelőtt a bölcsődéből általában ide jön a lelkész házaspár mindkét tagja: gitáros énekeket énekelnek, igéről, aktualitásokról beszélgetnek a lakókkal.

„Többeket a környező tanyavilágból hoznak be kisbusszal – mondja Kárnyáczki Eszter. – Van, akinél az áram, a víz, a fűtés sem megoldott, számukra létfontosságú ez az ellátás. De a közösség sem kevésbé fontos. Szeretnek itt lenni, szinte családként élik meg kis közösségüket.”

A lelkésznő szavait a lakók is megerősítik: „Sokat beszélgetünk, keresztrejtvényt fejtünk, olvasunk, kézműveskedünk, tévét nézünk, jó időben kirándulunk” – sorolják. A falakon fényképek és saját alkotásaik: látni való, hogy értékes elfoglaltsággal töltik az egyik legfontosabb adományt: az időt.

„Jó lesz itt nektek?”

A villámlátogatás után a lelkészi hivatalban folytatjuk a gyülekezeti élet feltérképezését. „Nyíregyházán voltunk intézményi lelkészek, onnan kerültünk Pilisre 2017 augusztusában. Tavaly júniusban volt parókus lelkésszé iktatásunk – kezdi történetüket Szöllősi István Sándor, vagy ahogy hívei is szólíthatják fiatal pásztorukat: SzIS. – Eszter a szomszédból, Dabasról származik, én orosházi vagyok. Óvodától érettségiig a »Székácsban« [Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium – a szerk.] nevelkedtem: megismertem a kialakult rutinokat tizenkét év alatt. Nyíregyházi gimnáziumi lelkészként rablóból pandúr lehettem. Megértettem a diákok nyűgeit” – mosolyog.

Iktatásukon az oltárkép textusáról – „Uram, jó nekünk itt lenni” – tartottak párbeszéd-igehirdetést. „Amikor 2017 nyarán megérkeztünk, a másodfelügyelő as - szony így fogadott minket: »Na, jó lesz itt nektek?« Fiatalként, kevés tapasztalattal, nagy elődök nyomában meg voltunk illetődve. És jó lett! Szeretetteli fogadtatásban részesültünk, mára otthon vagyunk itt! – emlékszik vissza hálásan a lelkész. – A meghívóval színes ceruzákat küldtünk. Nagy plakátformában is elkészítettük, és aláírták a testvérek. Örök emlékünk lesz” – mutatja a papirost.

Vasárnap elindult a falu

A pilisi az ötödik legnépesebb evangélikus gyülekezet az országban. „Háromezer-ötszáz evangélikus van a városban, közülük ezerrel van kapcsolatunk. Pilist evangélikusok alapították: a Beleznay család tót evangélikusokat telepített az elnéptelenedett tájra. Földet, szabad vallásgyakorlást kaptak. Néhány család hamarosan felépítette a mai, ezerötszáz főt befogadó templomot – mesél a gyökerekről Kárnyáczki Eszter. – Vasárnap elindult a falu. Együtt éltek a templommal, a gyülekezettel. A nénik még mesélik bibliaórán: fiatalkorukban lócákat kellett betenni, kevésnek bizonyult a hely!” Azóta persze sokan elmentek a településről, és sokan be is költöztek, de a „kemény mag” itt él, az ősi családok leszármazottainak fontos a hit, a közösség.

A munkamegosztást István vázolja: „Mint a cirkuszi zsonglőrök: valaki mindig elkapja a labdát, hogy ne essen le – mondja mosolyogva. – Eszter a szebbik és okosabbik felem. Sokfelé kell szakadnunk, és nincs semmi kőbe vésve. A fő csapásirány változott a kezdet óta: a gyülekezettel való megismerkedés mélyülése óta szinte versenyzünk a felnőttalkalmakért. A bibliaórások például kezdeményezték, hogy már a hét folyamán foglalkozzunk a vasárnapi igével. Aktualitások mentén készülhetünk így: tudjuk, mi foglalkoztatja őket.”

„Tíz-egynéhány fős mind a bibliaórás, mind az ifis kemény mag, de van itt is, ott is holdudvar – veszi át a szót Eszter. – Nem a számokból indulunk ki, hanem abból, hogy vannak, akik érdeklődnek Isten iránt.” Az ő szívügye a kisgyermekes családok és az idősek pásztorolása, férje pedig szinte mindennap – így ottjárunkkor is – gitár- és dobórákat tart a hittanosoknak és az ifiseknek. Hangszertudása saját ifis korából származik, s a páli „ingyen kaptam, ingyen adom” alapon adja tovább.

Egy nagy gyülekezet életében számos ügyes-bajos dolog, szervezési, döntési feladat adódik. Hogyan birkóznak meg vele? „Felügyelőnk, presbitériumunk – öt munkacsoporttal – nagy segítségünkre van a nem lelkészi munkákban. Lelkészelődeink: Keveházi László nyugalmazott esperes, valamint Krámer György és Pángyánszky Ágnes felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a kezdetektől. Támogatásuk aranyat ér. A folytonosságot éljük meg általuk, a gyülekezet erős szálakkal kötődik hozzájuk mindmáig – avat be a házaspár. – Laci bácsi nyolcrészes gyülekezettörténeti sorozatot írt az általunk indított gyülekezeti lapba. A »hogy is volt ez régen« kérdéseivel mindig őt keressük. Kilencvenedik születésnapját is itt tartottuk a templomban, feleségét, Klári nénit itt búcsúztattuk. A gyülekezetvezetés gyakorlati teendőivel a Krámer házaspárhoz fordulunk.”

Jelent és jövőt is építenek

A városi temetések majd kilencven százaléka evangélikus, s hozzájuk aznap reggeli istentisztelet társul. Szlovákul már nem beszélnek Pilisen, de hogy ne haljon ki a hagyomány, egy városi kezdeményezés mellé a gyülekezet is odaállt: felidézik a régi szokásokat, élet és istenhit összetartozását. Régi idők emléke az úgynevezett térdeplőének, amely dallamában, szövegvilágában tót, s mindig az ünnepkörhöz igazodik.

A fiatal lelkész házaspár több csatornán mozdul együtt a közösséggel. „Aktív a Facebook-oldalunk, új honlap is készül. Gyülekezeti újságunk, a Forrás a második évébe fordul: a színes, tizenhat oldalas, negyedévente megjelenő lap nem titkolt célja a hívogatás. Ifiseink segítenek az istentisztelet előkészítésében, de minden hónap első vasárnapján a telepi, új városrészben van istentisztelet tíz-tizenkét idősebb tagnak. Van baba-mama klubunk kéthetente, és tizenöten a gyülekezetimunkatárs-képzésre is járnak” – sorolja a lelkésznő. A „miért?” kérdésre mosolyog: „Mert a férjem meggyőzte őket. Nekik és a gyülekezetnek is szüksége van erre a tudásra. Érzik, hogy fontosak!”

Kulcsmondat

Az élő kövekből való építkezésük gyülekezeti stratégia nyomán halad a presbitériummal vállvetve. Kulcsmondata: legyen fontos a gyülekezet a pilisieknek! „Mert ha fontos valami, azért időt, imádságot, anyagiakat, munkát, lelkieket áldozunk” – mondja Kárnyáczki Eszter. Ami pedig az épített köveket illeti: a templom alatti kripta vár felújításra. Ott nyugszanak a városalapító Beleznay család tagjai, illetve Sárkány Sámuel püspök és családja is. „A gyülekezetünk pecsétjén az 1721-es évszám áll, a várost viszont 1722-ben alapították, Keveházi Laci bácsi cikkéből ez is kiderült. A háromszázadik évfordulóra szeretnénk a kriptát és a műemlék orgonát felújítani” – összegez a lelkész házaspár.

Virágvasárnap kézművesstandok népesítik be a templomkertet. Idén azonban – azóta már tudjuk – a négy-ötszáz embert megmozgató eseményt le kellett mondani a járvány miatt. Csakúgy, mint az ifjúság passiójátékát – terveik szerint azonban július 4-én bepótolják. A helyi tévé minden vasárnap este közvetíti az istentiszteletet. Még azok is várják, akik ott voltak; az időseknek pedig pláne fontos. Ha valamiért elmarad, telefonálnak: „Úgy hiányzott!”

Napjaink aktualitása, hogy a lelkészek nap mint nap „villanypásztorként” jelentkeznek be híveiknek a közösségi csatornákon áhítattal, vasárnapra felkészítő igei tartalmakkal.

Apró kezek, talpak akcióban

Utunk végén az ország első evangélikus bölcsődéjébe érkezünk. A 2013-ban nyílt, ötvenhat apróságot fogadó Gólyahír szintén városi tulajdonú, evangélikus fenntartású intézmény. Lelkiségét nem „erőlteti” senkire, csak felkínálja. Vezetője, Bánszki Éva evangélikus presbiter, s több munkatársa is gyülekezeti tag.

Az intézményvezető körbevezet a csupa fény, tág tereivel, nagy ablakaival, színes falaival igazán otthonos épületben. Az apróságokat a járványügyi rendelkezések miatt már csak az üveg mögött nézhetjük. Kis kíváncsi szempárok, huncut arcocskák tekintenek ránk. „Sok evangélikus család, baba-mamás klubtagok járnak ide – kezdi Bánszki Éva. – Hogy mennyi pluszt ad az evangélikusság? Eszter hetente jön, mesél; együtt énekelnek, báboznak, hangszereket hoznak be a férjével. A picik nagyon élvezik! De lelki feltöltődés, csapatépítés is van a dolgozóknak. A szülők számára is fontos érték az egyházi háttér.”

Bánszki Éva büszke a származására: ősi tót városalapító család leszármazottja. „Fontos a hit közössége, jó érzés pilisi evangélikusnak lenni. A szeretet és a hit összeköt minket. Az évek múlásával egyre központibbá válik mindez az életemben. A tót hagyományok ma már inkább nagymamám kézzel írt süteményreceptjeiben élnek tovább.”

Indulás előtt még ránézünk a bölcsőde kertjének végén folyó Gerje-patakra. „A templom alól ered… mint minden jó, mint az élő víz, Istentől jön” – mondja Kárnyáczki Eszter.

A tavasz kitörése előtti pillanatok, madárcsicsergés, fénylő gyermekszemek, élő közösség s egy oltárkép, amely tanít: Jézus mellett lenni jó. Nem kevés kapaszkodó ez a pilisi evangélikusoknak.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2020. április 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.