D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, tanfolyamvezető sokszínű, léleképítő programmal várta a többségében „törzsgárda” szolgálókat. Ezekről szinte csak címszavakban adunk tájékoztatást az alábbi krónikában, mert a leginkább közérdeklődésre számot tartó áhítatok és előadások hanganyagai, a szerzők előzetes engedélyével, teljes terjedelmükben elérhetők a tudósító honlapján: itt.

Péntek délután

A hétvége alapgondolatát D. Szebik Imre püspök nyitó áhítatában, a címben idézett mondatban adta meg, a reformáció alapigéjéből (Róm 1,16-17). A reformáció Luther személyes hitküzdelméből született. Lelkiismerete Isten igéjének a foglya volt.

A reformáció énekeiről és egyházi zenéjéről dr. Hubert Gabriella irodalomtörténész, a MEE gyűjteményi főigazgatója szóban, és dr. Ecsedi Zsuzsa, a Fóti Kántorképző Intézet tudományos munkatársa énekléssel is szolgált. Evangélikus identitásunknak igen fontos részét képezi az ének és a zene. 

Dr. Hubert Gabriella idézte Luther gondolatait a Német mise című írásának bevezetőjéből: „Az Isten szerelmére kérném mindazokat, akik ezen istentiszteleti rendünket látni és követni akarják, hogy abból semmi kényszerítő törvényt ne csináljanak. Sem vele senkinek a lelkiismeretét körül ne hálózzák, vagy meg ne fogják, hanem a keresztyén szabadságnak megfelelően tetszés szerint alkalmazzák.” Magyarországon az első istentiszteleti rendet Huszár Gál írta magyarul, ennek a Német misének az alapján. Luther a teológia után az éneket becsülte a legtöbbre, és ma is ezért mondják az evangélikusokat énekes egyháznak. A muzsika szépséges adománya Istennek; ezt a gondolatot már Ágostonnál is megtaláljuk.

Dr. Ecsedi Zsuzsa is Luthert idézte: „Semmi másról ne akarjunk énekelni és beszélni, csak Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról!” A szakirodalom 45 éneket tart számon, aminek a kialakításához a reformátornak valamilyen módon köze van. Ebből 36 gyülekezeti ének, amelyből mostani énekeskönyvünk 24 éneket tartalmaz! Több példát mutatott be a lutheri énekek szövegének és dallamának kialakulása műhelytitkaiból, s előadását ezzel a megállapítással zárta: „Olyan magas szintre emelődött a korál a köztudatban, mint korábban a gregorián volt. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphat a lutheránus éneklés.”

A különféle gyülekezet-típusokban végzett sokszínű szolgálatról maguk a résztvevők adtak számot a bemutatkozás során; mindenki elmondhatta, mely területen van lehetősége elsősorban sajátos talentumai hasznosítására.

Esti áhítatában Kézdy Péter helyi lelkész a második teremtéstörténet (lásd 1Móz 2) alapján elmondta, hogy Isten a káoszból kozmoszt hozott létre. S ebben a rendezett világban az ember feladata, hogy művelje és őrizze a kertet, embertársai javára is; és minden nap átélhetjük a feltámadás csodáját! 

Szombat délelőtt

Reggeli áhítatában a püspök (Lk 12,13-21 alapján) a bolond gazdag cselekedete kapcsán tette fel a kérdést: Mi lesz veled, ha lehunyod a szemed? Jézus mondta: Boldogok, akik Istenben gazdagok; tulajdonképpen ezért vagyunk mi is itt. A missziói munka támogatása az adakozásunk központi célja, az evangélium terjesztése érdekében!   

Vetített képes előadásában a püspök a reformáció jelentőségéről, s Luther tevékenységéről szólt, és visszatekintett a közelmúlt ünnepségeire.

Dr. Bácskai Károly tanszékvezető egyetemi adjunktus előadásában a Római levél reformációban betöltött szerepéről, jelentőségéről és Luther újszövetségi bibliaértelmezéséről beszélt. Fontos a szó szerinti értelem, és a Szentírás önmagát magyarázza! A Biblia az élet szerviz-könyve, az Istennel való találkozás lehetősége. Az értelmen túli értelem a Szentlélek által válik megismerhetővé számunkra; aki Krisztus! Lutheri képpel szólva: a hitet nem lehet zablára fogni, az mindenképpen feltűnik úgy, hogy jó cselekedetekben tör ki! Reformátorunk értékelése szerint János evangéliuma, Pál levelei, legfőképpen a rómaiakhoz írt és Péter első levele a legfontosabbak számunkra, ha találkozni akarunk a Szentírás szíve-közepével; aki a Krisztus! Luther szerint ezek a kulcsfogalmai a Római levélnek: törvény, bűn, kegyelem, hit, test és lélek, igazság, ajándék. Isten igéje teremthet csak újulást!

Dr. Reuss András nyugalmazott lelkész professzor a Bibliában található Isten képekről tartott előadást. Részletesebben szólt ezekről: Baál, Él, Jahve: Adonáj; ÚR, a Seregek Ura, a Felséges Isten, a félelmetes, a szent és egyszerre a szerető Isten. Az Ószövetség elvetésének gondolata veszedelmes tanítás! Az Újszövetség istenképéről szólva kijelentette: Krisztus Isten szeretetének a képe! De egyben ő az ítélő bíró! A Szentírás Istene keres minket, szól hozzánk! 

Szombat délután

Dr. Frenkl Szilvia pszichológus gyakorlati foglalkozást tartott a résztvevők aktív bevonásával; az ökumenikus kapcsolatok mindennapi megélése a családban – ez volt a fő gondolat. Az önként jelentkezők saját életükben átélt történeteket, helyzeteket formáltak meg a szerepjátékban, amit élénk esetmegbeszélés követett.  

Dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese a reformáció három nagy személyiségéről szólt. Luther, Zwingli és Kálvin szerepét foglalta össze előadásában. Felvázolta a történelmi helyzetet, részletesen szólt párhuzamos élettörténetükről, kapcsolatukról és munkásságukról, eddig kevéssé ismert részletek felvillantásával.  

Vető István cinkotai lelkész előadásának „felhőbe mentett” vázlatát is közkinccsé tette, ő Jób könyvének mai üzenetét tolmácsolta, Isten és én; személyes kapcsolatunk a Teremtővel címmel. Gondolatainak kulcsmondatai ezek voltak: Valóban csak a szenvedésről szól ez a könyv? Az Istenbe vetett hit és bizalom erejét mutatja meg. Jób reménysége a legpontosabb fordítás, a RÚF szerint: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” (Jób 19,25) Isten a világmindenség alkotója! Ha ő megszólal, az embernek el kell hallgatnia! Jób sorsa jobbra fordult, mert ő az igazságában megtért, alázatos ember lett!  

D. Szebik Imre az ökumené új fejleményeiről adott áttekintést. Egyebek mellett idézte a pápa egyik mondását: Luther a mi tanítónk!

Esti áhítatában Kézdy Péter az Ószövetség evangélistájának próféciája (Ézs 49,1-6) alapján tanított: rá vagyunk szorulva egymásra, hogy egymás hitét erősítsük! S dicsőíthetjük Istent, mert Jézus a világ világossága! 

Vasárnap délelőtt

D. Keveházi László nyugalmazott lelkész a magyar reformátorok üzenetét tolmácsolta, akik a Bibliát a középpontba tették és nem Lutherre mutattak, hanem Jézusra! A hitről és a keresztyén életről tanítottak, az evangéliumot hirdették magyar nyelven: Dévai Bíró Mátyás, Sztárai Mihály, Huszár Gál és társaik. Sztárai hét év alatt 120 gyülekezetet alapított a török hódoltság területén. 1576-ban megszületett a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület!

Az úrvacsorás istentisztelet új liturgia szerinti szolgálatát a helyi lekész végezte. Az igehirdetést a püspök a vasárnapra kijelölt ige (1Thessz 4,13-18) alapján tartotta. A prédikáció elején idézett Kapi Béla püspök Lutherről szóló megemlékezéséből, a születés- és névnapjára való tekintettel, akit a néhai püspök Krisztus lovagjának és az ige hősének nevezett. Mi Isten tanújának tekintjük a reformátort. Az ítélet vasárnapja hirdeti: ha Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk és mindenkor az Úrral leszünk! Nem tudunk hit nélkül reménységben élni. – Ám az igaz ember hitből fog élni, gondolták tovább az elhangzott szavakat a jelenlévők a Krisztussal s egymással és a helyi gyülekezettel átélt úrvacsorai közösségben. 

A záró megbeszélésen a tanfolyamvezető a jövő tervezésével foglalkozott, s három életre szóló házi feladatot is adott:

• pozitív minták adása (Tit 2,6-8),

• a tanultak és hittapasztalatok átadása (Fil 4,9),

• tartós lelki örökség létrehozása (2Tim 2,2).  

És végül bejelentette: a következő tavaszi hétvégét 2018. június 1–3. között rendezik meg Piliscsabán, amelyre mindenki hozzon magával még egy másik testvért!

A püspök úti áldásával indult el az ország számos településére a hitében megerősödött kis csapat, hogy láthatóan és hallhatóan evangélikus lehessen a „szürke” hétköznapokban is!