– Mikor és milyen céllal indították el a vasi hálaadó napot?

– 2007-ben rendeztük meg először, mert úgy gondoltuk, hogy jó lenne legalább kétévente összehívni az egyházmegye népét, de nem egy hagyományos istentiszteletre, hanem ahol gyűjtünk a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat céljára. A gyülekezetek egymásért való felelősségvállalását, az egymáson való segítést próbáljuk meg kidomborítani ezzel az alkalommal. Minden évben gyűjtünk a segélyszolgálat támogatására, de itt többen vagyunk együtt, ezért látványosabb az alkalom. Ausztriában, Németországban is ezzel a céllal jönnek össze a hívek a Gusztáv Adolf-napokon, egy kicsit jobban koncentrálva a gyűjtésre.

– A nagy sátorban szinte alig maradt hely. A gyülekezetek is érzik az esemény fontosságát.

– Amikor az első eseményt rendeztük Kőszegen, ott is megtelt a templom. Aztán később a celldömölki templom is, ahol közel nyolcszázan gyűltünk össze. Nem volt eddig olyan alkalom, ahol ne lettünk volna legalább ennyien.

– Mit jelent a lelkészeknek a közös szolgálat?

– Ezeken a vasárnapokon nincs a településeken helyi istentisztelet. Azt kérjük a lelkészektől, hogy ennek ellenére ne maradjanak igeszolgálat nélkül azok a helybeliek, akik nem jönnek el, tehát egy útra indító áhítattal kezdjék a napot. Így mindenkinek van alkalma igét hallgatni. Minden érkező lelkész tudja, hogy milyen szolgálata lesz ezen az istentiszteleten, és párhuzamosan mindig szervezünk gyermek-istentiszteletet is, ahol másik kollégák szolgálnak. Most Simon Réka, a büki gyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét. Úgy tapasztalom, hogy mindenki örömmel, odaadással és lelkesen jön. 

– A gyülekezetek a Vasi Skanzen portáin színes programokkal is várták az érdeklődőket.

– Nem gondoltam, hogy a múzeumfalu ilyen kiváló helyszín lesz. Megélhettük azt a fajta közösséget, ami valamikor egy faluban természetes volt. Az egyik portáról átmentek a másikra, leültek és beszélgettek, megkínálták egymást, jól érezték magukat, ahogy itt is. A gyülekezetek nagy része készült a délutáni programokra. Volt néptánc, a sárváriak negyventagú kórusa énekelt, a bükiek a bábcsoportjukkal szerepeltek, a kemenesmagasi–mihályfai gyülekezetből érkezettek citeráztak, énekeltek, a szentgotthárdi portán élményszínházzal találkozhattak a sétálók. A nádasdiak különféle jelmezeket, ruhaviseleteket hoztak, a kőszegiek portáján kvízjátékkal várták az érdeklődőket, a dél-kemenesaljai gyülekezetek képviselői interaktív szabadulószobát alakítottak ki. A rendezvényen bemutatkoztak a megyében működő diakóniai és oktatási intézmények mellett a helyi cserkészek, a kis huszárok, a Y’s Men egyesületek és a Johannita Segítőszolgálat önkéntesei is. Pár percig mindenhol le lehetett ülni, hallgatni, találkozni.

– Mi lesz a sorsa az összegyűlt összegnek?

– Ennek megvan a rendje. A régi hagyomány az, hogy az év egyik vasárnapján az offertóriumot a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat támogatására adjuk oda, az év során a templomban is kint volt egy Gusztáv Adolf-persely, és a hálaadó napon is lehet adakozni. Ami így összegyűlt, azt beküldjük a szolgálatnak, amely aztán pályázat útján részesíti támogatásban a rászoruló gyülekezeteket.

– Mit kell még tenni ahhoz, hogy növelni lehessen a Gusztáv Adolf hálaadó nap sikerét?

– Talán országosan is hangsúlyosabbá kellene tennünk, és több ilyen napot kellene szerveznünk. A vasi ünnepnek ezt a jellegét, vagyis azt, hogy azért jövünk el erre az alkalomra, hogy ezzel másokon segítsünk, fontos lenne kiemelni. Azért azt is elmondom, hogy nincs még egy ilyen jellegű rendezvény az országban. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.