A dolgozat témája jobban érthető abból a háttérből, amelyben a doktori disszertáció szerzője, mentálhigiénés szakemberként naponként jelen van. Ez pedig nem más, mint a Soproni Gyógyközpontban végzett kórházi rehabilitáció, amelynek során a súlyos és életveszélyt jelentő helyzetekből felépülő betegeknek, a sikeres orvosi közbeavatkozások után, lehetőségük van újra felvenni az élet ritmusát egy, a lelket is gyógyító folyamat segítségével. A velük való beszélgetések és rendszeres találkozások formálták a munka egyes tartalmi részeit, amelyben a beteg ember által felvetett alapvető kérdések kerülnek bemutatásra történeti, teológiai megközelítésben, és majd leszűkítve egyre jobban a lelkigondozásra fókuszálva.

A doktori értekezés célja az volt egyrészt, hogy rámutasson a szenvedő ember teológiailag értelmezett szituációjára és az ezzel kapcsolatos megközelítésekre. Másrészt arra törekedett, hogy a lelkigondozás kontextusába helyezve körüljárja azt a tézist, miszerint a „szenvedésnek a XXI. század embere számára is van üzenete, lehet értelme és a lelkigondozás feladata, hogy segítsen ezen értelemtalálásban.”

A munka nyolc fejezetben a következő fő témákat vette sorra: Az első fejezetben a „teodícea-konfliktust” vette nagyító alá a szerző. A második fejezetben összefoglalót adott azokból a régi és új válaszokból, melyek a szenvedéskérdéssel kapcsolatban a teológiai gondolkodás történetében markánsan megjelentek. Ezt követte a logoterápiával, mint a szenvedés XX. századi módszerével foglalkozás, hogy aztán a szenvedés értelmét a keresztény hit kontextusába helyezve keresse. A harmadik fejezet bemutatta a Szentírás kínálta értelmezését a szenvedésnek, míg a negyedik fejezet a reformátorok szenvedéssel kapcsolatos gondolatainak egy-egy szeletét mutatta be. Az ötödik fejezet a szenvedés, valamint a vallás és lelki egészség összefüggéseit járta körül, és kereste a választ arra, hogy a vallásos hit mennyiben jelenthet erőforrást a szenvedés-szituációban, illetve a szenvedéssel való megküzdésben. A hatodik fejezetben a lelkigondozás lehetőségét, mai kihívásait és módszereit tárgyalta a munka készítője. Míg a hetedik fejezetet egy empirikus kutatómunka adta, amely a szenvedő-beteg ember és a lelkigondozás kérdéskörében készült. Végül a nyolcadik fejezetben a konklúziók levonásával és az összegző gondolatokkal zárult a munka, keresztény identitásból fakadóan vallva, hogy a szenvedés értelmének keresése az Isten-kérdéssel való találkozáshoz vezethet, melyben feltárul az emberrel együtt szenvedő, a szenvedésben jelenlevő Isten, aki a szenvedést az emberrel való találkozás lehetőségéül jelölte meg. A szenvedés ezért úgy jelenik meg előttünk, mint Isten és ember találkozásának lehetséges színtere.

Pőcze István számára világos – amint ez kiderül a teljes disszertációból -, hogy a szenvedés útján járni, annak nemcsak a miért?-jeit, hanem az értelmét is megtalálni nemegyszer ember feletti kihívás. Ugyanakkor bizakodóan tekint arra a lelkigondozói alapállásra, amely segítheti a lelkigondozó és lelkigondozott találkozásában megtalálni azokat a válaszokat, amelyek mint élet- és hitkérdések egy holisztikus értelmezésében – a teljes embert és annak az életét meghatározó körülményeket szem előtt tartva – új értelmezési kádert adnak az adott élethelyzetben. Ez pedig egy belső történés a szenvedő ember életében. A történik egyben jól érzékelteti azt, ami egy ilyen lelkigondozói beszélgetésben remélt és kívánatos cél: a szenvedő embernek elmozdulni a fájdalmas és jogos miért?-ekből az élet értelme, és így a szenvedés értelmének felismerése felé. A szenvedő ember nagyon nehéz élethelyzetében a lelkigondozó – mint az annak életét kísérő útitárs – együtt megy a szenvedő emberrel a keresztyén hitből fakadó reménnyel, hogy a szenvedésnek van értelme és célja. 

A Selye János Egyetem Református Teológia Karának Doktori Iskolája szabályzatának értelmében lefolyt doktori védés két órás időtartama alatt a doktori dolgozat opponensei és a Doktori Tanács jó bizonyosságot szerzett arról, hogy a jelöltnek odaítélhető a PhD fokozat.

A Református Teológiai Kar Doktori iskolájában az ez év augusztusától november végéig lefolytatott doktori védésekben hat fő tett sikeres doktori vizsgát, akik számára a doktori oklevelek átadására a kar szokásainak megfelelően a 2017/2018-as tanév ünnepi évzáróján kerül majd sor.