Arra a kérdésre, hogy miként lehetett a háttérbe szorítottságot elviselni, elsőként a feltétel nélküli keresztyén hitet nevezi meg élete zsinórmértékeként.
– Költeményeim jelentős része bibliai ihletésű. Legutóbbi, 2013-ban megjelent, Egy az Isten című verses könyvem címadó verse a 397. dicséret eszmei vezérfonalát követi: „Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed… ” Bár olykor világunk földi siralomvölgy, és osztályrészünk a szenvedés, máskor szép és harmonikus, a hívő ember várja, hogy Jézus eljöjjön hozzá. Bod Péter szavaira utalva: először, amikor születésünk után a keresztvíz megérinti homlokunkat, másodszor, amikor a konfirmáció által Jézus a szívünkbe költözik, harmadszorra pedig, amikor halálunk óráján eljön értünk. Várjuk a Megváltót az idézett ének szavával: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd: a Szabadító elközelgetett” – osztja meg velünk gondolatait Pósa Zoltán, és Karácsonyi számvetés című versét idézi, amelyben a maga szavaival fogalmazza meg ezt a várakozást:

„A szó minden előtt

Hús-vérré testesült

Atya, Fiú, Szellem,

Minden erős jellem

Szívébe költözött,

Húsvéti Báránynak

Színébe öltözött

Ám Isten megjelölt

Minden kivettetést

Lelki vesszöztetést

Viselő földi lényt

Kit a sátán gyötört

Aki megváltónkért

Keresztre feszített

Halálba kergetett

Pokolba leszálló,

Onnan föltámadó

Győztes Krisztusunkért

A sötétség földjén

Sugárzott tiszta fényt

Illesse homlokát

Szűz napfényglória,

Kezében pálmaág

Kövesse lépteit

Halk eufória

Föl jegyzi tetteit

Mennyei krónika

Jutalma öröklét

Az égi jelenlét.”

Verskötetei, verseinek címei – például Alászállás, Törött tükörbe néztél, Magyar vagyok, Református hippizsoltár, A fehér bohóc feltámadása, Jézus – híven tükrözik elköteleződését.

A 2015. évi Rát Mátyás-díjazott szerint vele együtt kapták meg mindazok ezt az elismerést, akik vele együtt viselték el a mellőztetést.

– Rólam köztudomású, hogy minden versemet és regényemet feleségemnek, múzsámnak, osztályos társamnak, Barna Mártának és a fiamnak, Pósa Máténak ajánlom. Játékosan példás, szeretetteljes családi életet élünk. És úgy gondolom, odaátról, Isten birodalmából elégtételt éreztek díjam átvételekor a szüleim is, akik engedtek konfirmálni a kora hatvanas években, az amnesztia előtt” – emlékezik.

Az elmondottakból egyenesen következik Pósa Zoltán egyik kedvenc igei idézete: „…ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem…” (Mt 5,37)

Életművének zászlóshajója egyrészt a nagy, megközelítőleg kétezer oldalas trilógia, amelynek köteteiben (Aranykori tekercsek, 2003; Menekülés négy sávon,1994; Mediterrán tintabura,1994) az Ige szellemében mondja ki: abban az ateista világban tisztességes emberszámára nem létezett hiteles önmegvalósítás.

A másik, a frissen megjelent, 2015-ös könyvheti könyve, a halálos betegségből való fölépülésének története, a Seminoma, avagy kórház a város közepén című kétrészes, több mint nyolcszáz oldalas megtérési regény mottója: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy…” (Ézs 43,1)

Bibliát naponta olvas, Gazdagréten él, a helyi gyülekezet lelkipásztorának, Lovas Andrásnak a karizmatikus igehirdetései fölfényezik vasárnapjait, csak akkor hagyja ki őket, ha Balatonföldváron vagy szülővárosában, Debrecenben, a kálvinista Rómában van.

Hogy mit jelent Pósa Zoltán számára Jézus? Valljon erről végül Jézus című verse: „Csak te vagy biztos pont / a világ közepén / jobb és bal féltekén, planétánk peremén / mert te vársz bennünket /lélektemplom tornyán /Istennek szent Fia /az Atyának jobbján.”

A cikk első ízben a Reformátusok Lapja november15-i számában jelent meg.