Szombat reggel álmoskás tekintetek jelezték, hogy a disznótor mindig korán szokott kezdődni. A férfiak az előző nap bekevert húst kezdték megforgatni, majd töltőn keresztül vékony- és vastagbélbe tölteni. 10 óra magasságában a hölgy presbiterek egy kis szusszanásra invitálták az urakat. Hagymás sült máj, sült tokaszalonna és egy kis kolbász várta a dolgozó csapatot az asztalon.

A munka ezután folytatódott tovább és 11 óra körül már a kolbászok sültek a kazánházban található rögtönzött konyhában. A hurkadarálás és fűszerezés volt a következő lépés, majd ennek a vékonybélbe töltése és sütése.

A gyülekezeti tagok 13 órakor érkeztek meg. Győri Veronika nagyszénási lelkész, dr. Czinkóczky Mihály ótemplomi felügyelő és a gyülekezet szlovák barátai, dr. Libor Bednár pozsony-dubravkai lelkész, Stanislav Pát’al pozsony-dubravkai felügyelő, Marta Bednarova, Libor lelkész felesége voltak idén a kiemelt vendégek.

Az ebédet Zahorecz Pál újtemplomi lelkész kezdte egy rövid köszöntéssel és imádságmondással. A lelkész kiemelte, hogy ez a program azért fontos az újtemplom életében, mert összehozza a presbitereket és a gyülekezeti tagokat, aminek nagyon fontos szerepe van a mai világunkban. Kiemelte, hogy kell egy szerető közösséghez tartozni és így kívánt jó étvágyat mindenkinek.

Hidasiné Erzsébet idén meglepte az ünneplő gyülekezetet egy tortával, melynek tetején kettes szám volt jelezve: a disznótor is öregedett egy évet.

Az ebédet követően Mótyán Tibor szlovák referens tette még szebbé a napot. Lelkész úrral közösen, a hölgyek tiszteletére, elénekelte az „Egy szál harangvirág…” kezdetű Szécsi Pál éneket, majd hegedűjátékával szórakoztatta a megjelenteket.

Az estig tartó együttlét végén egy fontos konklúziót vontak le mind a presbiterek, mind a gyülekezeti tagok: jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ha Isten megtart bennünket!