A Hegyvidéki Önkormányzat, a MOM Kulturális Központ és a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének összefogásával létrejött sorozat második vendége Timár Böske táncművész, a Csillagszemű gyermektáncegyüttes egyik alapítója volt, akit Fabiny Tamás evangélikus püspök és Illisz László, az Evangélikus Információs Szolgálat vezetője kérdezett a kerülethez való kötődéséről, a világhírű együttesről és az egyedülálló Timár-módszerről.

Már a beszélgetés elején a gyerekekre terelődött a szó. A Kossuth-díjas táncpedagógus, Timár Sándor felesége elárulta, hogy a kerületbe is azért költöztek, mert azt szerették volna, ha gyerekeik szép nagy, kertes házban nőhetnének fel, közel a természethez, mégis a városban. A gyerekek – négy fiú és egy lány – természetesen mindannyian tudnak táncolni, és valamilyen úton-módon mindegyikük részt vesz a Csillagszemű táncegyüttes munkájában: vagy oktatóként (Mihály, a legidősebb), vagy akár fotók, videók készítésével (Sára a fotós, Mátyás az operatőr és vágó).

Magyarország egyetlen magántánccsapatának társalapítója elárulta, hogy bár felnőtteket is oktatnak, „hosszú távon gyümölcsözőbb gyerekeket tanítani”. Bár ötéves kortól indították volna az oktatást, mára már hároméveseket is fogadnak, ilyenkor ugyanis még mindenki alakítható, és még a kevésbé tehetségesek is nagy fejlődésen mehetnek keresztül. A gyerekeknek külön öröm, hogy a komoly szabályok mindenkire vonatkoznak, így az órán például tilos a rágózás, tépőzárazás, a beszélgetés, mobiltelefonálás – a gyermekeikre váró szülőknek is.

„Megérkeztem! – így álljon meg, egyenes háttal, büszkén, egészséges önbizalommal egy gyerek, bárhova belép, ne úgy, hogy »bocsánat, hogy élek«” – mondta el Timár Böske a Csillagszeműek egyik fontos célját, majd rögtön hozzátette: „A gyerekek szeretik a szabályokat, persze ez nem egyenlő az értelmetlen szigorral. Akik itt tanulják a táncot, azok megismerik a gyökereiket, és tudják, hova tartoznak. A tánctudás mellett egészséges önbizalmat is szeretnénk adni nekik!” A Timár-módszernek a közösségbe való beilleszkedés, az alkalmazkodás készségének fejlesztése „csupán” pozitív velejárója, hiszen az oktatás alapját az énektanulás, a ritmusgyakorlatok és a tánctanulás jelentik – tudjuk meg. Akik itt tanulnak, már kiskoruktól elsajátítják a „ magyar táncanyanyelvet”.

Timár Böske azt is elárulta, hogy a fiúkra általában sokkal több időt kell szánni, dalszöveg- vagy tánctanuláskor is, ám a ráfordított idő sokszor nagyon is meghozza a gyümölcsét, és egy-egy fiú a profi táncosok közé is bekerül, mert remekül ráérez a dolgok ízére.

És hogy mennyire nagy a siker, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évtizedek óta tartanak kurzusokat Japánban, ahol egyetemisták és felnőttek tanulnak magyar táncokat, sokan és igen komoly sikerekkel. „A japánok, ha valamibe belekezdenek, azt komolyan is veszik” – mesélte Timár Böske. Kiváló táncosok születtek Japánban, akik évente egyszer táncháztalálkozót is tartanak a szigetországban – tette hozzá.

A Prima Primissima és EuróPAS magyar táncdíjas együttes munkája pedig nemcsak Japánban, hanem szerte a világban, így a Kárpát-medencében is folyamatos; legfontosabb célja a kikopott kultúra visszatanítása, egyebek mellett Erdélyben, de Felvidéken is.

Fabiny Tamás az est zárásaként a 149. zsoltár szavait idézte: „Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob- és hárfakísérettel!” (3. vers) Hiszen a profán és a szakrális éppúgy, mint az énekben, a táncban is összeér az Úr dicsőségére.