„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned; hogy egyek legyenek mibennünk; hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21)
A Reformáció ötszázadik jubileumi évében huszonnégy felekezet és szervezet vett részt a budakeszi metodisták templomában tartott protestáns nagygyűlésen. A keresztyén egység, a közös küldetés számtalan mai kérdését, témáját vetették fel az előadók. A közösségek vezetői, köztük Gáncs Péter evangélikus püspök, Steinbach József református püspök (videóüzenetben), Papp János a baptista, Pataky Albert a pünkösdi, dr. Khaled László a metodista és Ócsai Tamás az adventista egyházak elnökei és mások őszintén, a nehézségeket nem titkolva, de a kölcsönös tisztelet és szeretet hangján szóltak. Az Aliansz jelenlevő vezetői, D. Szabó Dániel, Szuhánszky Gábor, dr. Mészáros Kálmán, Horváth István és Szeverényi János örömüknek adtak kifejezést a megvalósult találkozó miatt, és több, a jövőre vonatkozó gondolatukat osztották meg a testvérekkel.
A nagygyűlésen az alábbi közösségek képviseltették magukat:
Magyarországi Református Egyház,
Magyarországi Evangélikus Egyház,
Magyarországi Baptista Egyház,
Magyar Pünkösdi Egyház,
Magyarországi Metodista Egyház,
Hetednapi Adventista Egyház,
Názáreti Egyház,
Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet,
Dávid Sátora Gyülekezet,
Keresztyén Testvér Gyülekezet,
Budapesti Autonóm Gyülekezet,
Szívbunker Misszió és Gyülekezet,
Golgota Gyülekezet,
Müncheni Magyar Református Gyülekezet,
Augsburgi Magyar Református Gyülekezet,
Hungarian Ministries International,
Biblia Szól Egyház,
Szabad Evangéliumi Gyülekezet,
Sarokkő Gyülekezet,
Mahanaim Gyülekezet,
Magyar Reformátusok Világszövetsége,
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa,
Örömteli Magyarország Alapítvány,
Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz).
A protestáns nagygyűlés nyilatkozata
Mi, az 500 éves reformáció felismerésein tájékozódó, különböző korokban keletkezett felekezetek, gyülekezetek, közösségek magyarországi és diaszpórában élő képviselői, hasznosnak látjuk, hogy közös gyökereinket és hitünket megvallva kinyilvánítsuk:
- Hisszük a reformáció által újra felismert bibliai igazságot, hogy egyedül a kegyelemből való hit által van üdvösségünk (Ef 2,8) a Jézus Krisztusban (Ján 14,6), ahogyan azt a Szentírás hirdeti (2Tim 3,16).
- Hisszük, hogy Jézus Krisztus uralma alatt az egyház egy test (Ef 4,15–16), és ennek a „Krisztus-testnek” mai megjelenítéséért minden keresztény felekezet a maga területén felelős, hogy az Isten országa – mely nem szemmel láthatóan jött el a világba (Lk 17,20–21) – szeretet által munkálkodó hitünk révén (Gal 5,6) egyre inkább látható legyen. Meggyőződésünk, hogy ez a körülöttünk élők erkölcsi felemelkedését is magával hozza.
- Hisszük, hogy felelősek vagyunk egymás terheinek hordozásáért (Gal 6,2), különösen a szenvedő egyházrészekkel (1Kor 12,26) való közösségvállalásért. Kötelességünk a hitükért üldözött és hátrányosan megkülönböztetett keresztényekkel vállalt szolidaritás.
- Hisszük, hogy a krisztusi szeretet egymás kölcsönös elfogadását is jelenti minden keresztény felekezet, közösség, gyülekezet (a legkisebbtől a legnagyobbig) és az egyes keresztények számára. Ennek áldása és ígérete krisztusi küldetésünk és bizonyságtételünk eredményessége mások irányába is (Jn 17,20–23). Legyen ezért is „Egyedül Istené a dicsőség”!
Budakeszi, 2017. szeptember 16.