A Pünkösdi Találkozás, ez a nagyszabású rendezvény – „leánykor névén” Budavári Evangélikus Fesztivál – minden évben a munkaév záró hálaadó napja. 

Ebben az évben a tanévzáró istentisztelet igehirdetője Fabiny Tamás elnök-püspök volt, aki képiesen beszélt a pünkösdi zárakról. Bár tanévet zárunk, de Isten mindig nyitni akar! Elsősorban a szívünk ajtaját akarja Szentlelke által kitárni. Ezzel a lelki eledellel indultunk a közös ebédre, amelyet a gyülekezet asszonyai segédletével Illisz László presbiter készített el 120 főre. A jó ízű és jó hangulatú közös ebéd után kezdődött az egész délutánt felölelő színes program. 

A Táncsics Mihály utcán felállított szabadtéri színpadon először a hittanos gyermekek köszöntötték énekkel és virággal a hitoktatókat. Az iskolában tanító kilenc munkatársunk mellett még tizenöt nevet soroltunk fel, akik a vasárnapi gyermekmunkában szorgoskodtak ebben az évben. Jó volt a színpadon látni az önkénteseknek ezt a nagyszámú seregét. Ekkor adta át az alapítványunk elnöke a Csonka Tibor Alap kamatait a vári teológushallgatóknak és a Várady Alap kamatait azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akik a gyülekezet építésében aktívan részt vállalnak. Örömünk volt, hogy az Alap egyik kezdeményezője, Fasangné Várady Zsuzsanna jelen tudott lenni az ünnepünkön. 

A köszöntés után megnyílt a gyülekezeti teremben a kávéház, ahol a finom sütemények mellett Neuberger István festő biblikus tárgyú képeit is megtekinthették az érdeklődők, és beszélgethettek a művésszel. A várbarlangban a gyermekek számára érdekes játék kezdődött egyetemista ifiseink vezetésével, és az utcai asztaloknál kézműves foglalkozásokat vezettek hitoktatók és pedagógusok. 

A kiemelt vendégek közé tartozott Szulák Andrea művésznő, aki templomunkhoz kötődve vállalta a koncertet, zongorista kísérőjével, Elek Norberttel, aki családjával gyülekezetünk közösségébe épült be a hitoktatás révén. A színvonalas, igazi slágereket megszólaltató műsor sok várban sétálót és turistát megállított a színpadunknál, és így lett a műsoruk is igazán missziói alkalommá. 

A szabadtéri színpad vendége volt még a Luther Kiadó. Boda Zsuzsanna, a Kiadó munkatársa két lelkészük, Balicza Iván és Fabiny Tamás új könyvét mutatta be a nagyközönségnek, természetesen megszólaltatva a szerzőket is. És a színpadon mutatkozott be a Pécsinger Szőlőbirtok (Győrújbarát – Pannonhalmi borvidék) képviseletében Pécsinger János. A találkozó alatt a szőlőbirtok díjnyertes borait is megkóstolhatták az érdeklődők.

Eközben a templomban a Budavári Schütz Kórus bemutató koncertje kezdődött el. A Hacknauer Bettina által vezetett, megújult kórus ez évi munkájának gyümölcseivel kedveskedtek a hallgatóságnak. Nagy sikert arattak a csodásan hangzó kórusművekkel.

A gyülekezet egyik termében a húszéves nyári tábor képeiből indult múltidéző vetítés, s ezzel párhuzamosan a templomban egy fotókiállítás is megtekinthető volt. A családok megállhattak a „Jézus és a gyerekek” című fotófalnál, amelyet Samu Piroska hitoktatónk készített sokak örömére.

A gyermekek a színpadon a Zene-bona-szana-szét című interaktív műsor hallgatói és résztvevői lehettek. A Palinta társulat tagjai most is színvonalas szórakoztatást nyújtottak az érdeklődőknek. 

A templom is tartogatott még igaz meglepetést. A Budavári Gospel Kórus – Szuhai Mónika vezetésével – Remény és Áldás címmel állította össze az évet összefoglaló koncertjének anyagát. Az afrikai dalok egyvelege után lendületes és mély üzenetet hordozó gospelek csendültek fel, tapsra, éneklésre bátorítva a szép számú hallgatóságot. A fergeteges hangulatú koncert lelki felkészülést is jelentett az utána következő, szabadtéren elhangzó evangélizációnak.

A meghívott igehirdető Deák László kispesti lelkész volt. Igehirdetésében felelevenítette azt, hogy a csernobili baleset során sok-sok ember ámulva nézte a felrobbant erőmű fényét, nem is sejtve, hogy közben a halál pora lepi be őket. Legyünk olyanokká, akiket az Isten Lelke lep be, és így váljunk Isten jóságának sugárzóivá. Az igehirdetés énekeit is a Stowasser Budapest Tárogató Együttes két tagja, Delényi Éva és Molnár Péter kísérte. Természetesen a találkozó záró akkordjaként is velük énekeltünk a reformációi emlékkútnál.

Isten pünkösdöt ünneplő népe részesült az áldásban, hogy ne csak emlékezés legyen pünkösd, hanem, hogy átélhessük mi is: találkozhatunk az értünk, bennünk, és közöttünk munkálkodó Lélekkel. És a Lélek által Istennel és egymással is.