Olvasd: Cselekedetek 2,1–13.

„És lesz az utolsó napokban – ezt mondja az Isten –, kitöltök az én Lelkemből mindenkire; és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak. Sőt az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is árasztok azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.” (Jóel 2,28–29.)

Jóel próféta arról beszél, hogy eljön majd az idő, amikor valami csodálatos egység valósul meg Isten népében. Erről nemcsak úgy beszél, mint valami vágyálomról, hanem úgy, mint ami egész konkrét valóságban áll előtte, ha majd eljön a Szentlélek kitöltésének drága ideje. Azt mondja, hogy azok a feszültségek, amelyek szembeállítják az embereket, meg fognak szűnni. Beszél fiúkról és lányokról, vénekről és ifjakról, szolgákról és gazdagokról. Csupa ellentét!

Beszél nemi ellentétekről. A mi életünkben már kezdenek elmosódni ezek a feszültségek. Nemcsak öltözködésben, hanem belsőleg is. Igen sok elférfiasodott nő és igen sok elnőiesedett férfi van a világon. Igaz, hogy férfi és nő közötti különbség már Isten teremtési rendjében is megvolt. A férfi mindig tudni és érteni akarja azt, ami körülötte történik. A férfire az értelem és az akarat a jellemző. A nőt érzelmei vezetik... Jóel próféta szerint, majd ez a különbség egyszer meg fog szűnni.

Másik nagy különbség a nemzedékek különbsége. Azt mondja az öregemberről, hogy álmokat álmodik, vagyis visszamenekül a múltba. Az ifjakra pedig az a jellemző, hogy őket a történelem kevésbé érdekli. Ők csinálják a történelmet.

De legnagyobb feszültség az, amit társadalmi feszültségnek szoktunk nevezni: a munkás és munkaadó közötti feszültség. Mindezek a feszültségek már komoly tragédiát okoztak a családi, nemzeti életben, sőt a világ életében is. Valamit meglátott Jóel próféta a pünkösdi próféciából, mikor Isten üzenetét tolmácsolja: „...kitöltök az én lelkemből mindenkire..."

Pünkösd történetét a Cselekedetek könyvének második fejezete mondja el, azt is, hogy pünkösd az egység ünnepe lett. Ez az egység kicsiben kezdődött azzal, hogy a tanítványok egységre jutottak, pedig ellentét volt közöttük egyéniségben, műveltségben és származásban is. Pünkösd ünnepe arról beszél, hogy egységre jutnak a szórványok is, pedig sok különbség volt közöttük, nemcsak nyelvben, de szokásban és öltözetben is. Pünkösd nemcsak Izráel országában volt főünnep, hanem minden igazi zsidó, a világ bármely részéről is, feljött a jeruzsálemi templomba, hogy ott mutassa be áldozatát. És mindnyájan egyakarattal együtt voltak! Az egésznek pecsétje pedig az, hogy háromezer ember megkeresztelkedik és Krisztus népévé lesz.

Ami Jóel próféta idejében még prófécia, jövendölés, ez pünkösdkor már valóság, de csak részben. A prófécia egy része megmaradt próféciának, mert ezt az egységet meg kell őrizni és folytatni is kell.

Az Úr Jézus főpapi imájában azért imádkozott, hogy övéi egyek legyenek. Jézus Krisztus munkálkodik Szentlelke által, hogy egységben legyen az Ő népe. Luther kis kátéjában a harmadik hitágazat magyarázata szerint a Szentlélek ma is munkálkodik: hív, gyűjt, megvilágosít, megszentel és megtart az egy igaz hitben.

A Szentlélek gyűjti egybe Isten népét gyülekezetbe, egyházba. Ezért pünkösd az egyház születésnapja.

Őrizzük meg ezt az egységet. Maradjunk egyek a templom szeretetében, szolgálatának igénybevételében, a közösségben, az imádságban, az ige együttes hallgatásában és maradjunk együtt a családban is Isten népe egységében, hogy a nemzedékek különbsége és feszültsége szűnjék meg. A fiatalok ne nézzenek úgy a bibliára, templomra, mint ami csak az öregeknek való. Az öregek ne nézzenek a fiatalokra megvetéssel. Ne zárkózzék senki sem magányos életének ajtaja mögé. Ki a világba, az egyházba, a gyülekezetbe, és a szívnek a teljességéből szóljon a száj. A Lélek tanítson minket boldog egységben lenni a Szentlélek által Krisztussal és rajta keresztül Istennel.

Jövel, Szentlélek Úristen,
Töltsd be szíveinket bőven
Mennyei ajándékoddal,
Szívbéli szent buzgósággal;
Melynek isteni ereje
Sok népet egy hitre víve.
Légy velünk is, te népeddel,
Hogy teljünk meg dicséreteddel.
Dicsőség légyen Istennek!

Ó, mi édes Vigasztalónk,
Légy kegyes megoltalmazónk,
Hogy megmaradjunk a hitben,
Veled való egyességben.
Erősítsd reménységünket,
Szálld meg elménket, szívünket,
Hogy végre hitünknek végét,
Elnyerjük lelkünk üdvösségét,
Dicsőség légyen Istennek!
(236. ének.)