A 2. és 3. nap: a képeslapon sok kis kép is van.
Horváth József sportedző maximálisan elégedett volt a táborozók által nyújtott teljesítménnyel. Persze a sport nincs bezárva az egyetemi terem falai közé: a két fiatal segédedző (közülük Levente már két éve elballagott, Martin pedig még jövőre végzős licista) a reggeli tornán is megmozgatja a kis csapatot, a matematika edzések között pedig minden csoport „pihentetésül” kis labdajátékon is részt vesz. A matematika tárgykörében Sólyom Ildikó logikai feladatokkal, Babics Csaba pedig egy kis algebrai elmélettel és geometriai feladatokkal mozgatta meg a fiatalság agyát.
Közben egy újabb rendező, az időjárás is elkezdte a tevékenységét. A délutáni kis záporok után a nagy esti eső meghiúsította az éjszakai túrát a Gellért-hegyre, pedig Gáspárné Vágási Juli nagy lelkesedéssel készült a túra vezetésére. Ha ez az eső nem jön közbe, lehetséges, hogy arra a tartalmas beszélgetésre sosem került volna sor, amelyen két órán keresztül mesélt az összes táborlakó (edző és edzett) matematikai és sportbeli élményeiről. Mondja még valaki, hogy a mai fiatalság felszínes!
A csütörtök első felében a rohanásé volt a főszerep: gyors áhítatot tartott Károlyfalvi Zsolt, majd futás az EPAM informatikai céghez a Corvin negyedhez, majd innét a Corvin Egyetemre. Az előbbi helyen Sólyom Zsófia és munkatársai segítségével pillanthattak bele a diákok egy nagy cég életébe, a Corvinon pedig Burka Dávid egyetemi tanár nem csupán az egyetemi életről mesélt, hanem ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, mennyire szükség van az informatikai ismeretekre, illetve az informatikusokra. Ki tudja, talán ez az élmény fog hatni egyikükre-másikukra? Mindenesetre az EPAM-nál készült csoportkép kellőképpen futurisztikusra sikeredett, akár valamelyik Star Warsról is készülhetett volna.
Aztán nyomás a Nyugatiba, és irány Felső-Göd: a délután élményei a GPS-es túra, és a sárkányhajózás a Dunán. Az idő már csodálatos volt. Miközben lelkesen, de kissé megfáradva eveztek, már hétágra sütött rájuk a nap. Így az esti túrát ismét elnapolták, de a nap csodái tovább sokasodtak: a kollégiumban a magyarországi vizes világbajnokságon játszó magyar vízilabdacsapatnak szurkolhatott a kis közösség. Ezen az alkalmon már a közönyösebbekre is ráragadt a többiek lelkesedése, megéreztek valamit ebből a varázsból, és mindenki boldog volt, hogy bekerült a nap csodái közé: döntőbe verekedték magukat a magyar pólósok!
Sajnos, a tábor is a félidejéhez érkezett!