5. nap - Nemcsak a víz, ami összeköt!

A táborunk programjának egyik fontos része a vízhez kötődött, ezt már az eddigi napok cikkeit olvasva is rájöhetett a kedves olvasó: A tervezett filmnézés helyét elfoglalták a vízilabda meccsek. A Gellért hegyi túrát az eső mosta el, aztán a másnapi sárkányhajózáson már sütött a nap, de ez a program is a vízhez kapcsolódott, és a zárónap programjaiban mindig a víz is szerepet kapott, délelőtt a Duna Arénában, és az esti vízlabda döntő kapcsán. A tábor alatt zajló világbajnokság mottója éppen a „Víz, ami összeköt” volt.

Nos, bátran kijelenthetem, hogy ezt az alkalmat nem a víz kötötte össze. Lehetséges, hogy ezek a vizes programok is segítettek közösségé formálni a tábor résztvevőit. Fantasztikus élmény volt szombat délelőtt mindannyiunknak élőben szurkolni az úszószámok helyszínén. Sólyom Ildi még a nemzeti arcfestést is elvégezte a táborlakókon, és az arénában uralkodó csodás szurkolói lelkesedés is gyorsan ránk ragadt. Az arénából való távozás is egy élmény volt, a szárnyashajóval, amelyik éppen az érkezésünkkor állt be a kikötőbe. Talán az esti szurkolás mutatta meg, hogy mennyire figyelünk egymásra. A Margitsziget tömegében különösen jó észrevehető volt. A nagylányok belekaroltak, a kicsikbe, hogy el ne sodródjanak. Aztán ahogyan megtaláltuk az ideális helyszínt, a Széchenyi téren! És itt már azok is drukkoltak a pólós fiúk győzelméért, akiknek a hét elején ez semmit sem jelentett! Ez a közös szurkolás, ez az élmény természetesen hozzájárult ahhoz, hogy közösséggé formálódjunk. A legfontosabb mégis ezeknek a gyerekeknek a hozzáállása, igénye, amely összekovácsolta a kis csapatot, és persze azért Jézust is érdemes a számításba belevenni.

Mindenkinek csalódás volt a vereség, ugyanakkor tudtuk azt mondani: szép volt fiúk! És természetesen senki sem rohant, a Vörösmarty tér forgatagában még jó beszélgetések folytak. Többek között tervezgetés, hogyha lenne utótalálkozó, mennyi jó sportot és egyéb programot lehetne beleépíteni a találkozóba.

Természetesen azt is megemlítem, hogy ezeket a sportközeli programokat ellensúlyozandó délután kis matematika edzésre is szakítottunk időt. Számítógéppel támogatott geometria órán vehettek részt a fiatalok.

Fontos megemlítenem a sok-sok embert, aki segített, és hálásak vagyunk nekik: Először is az EPSZTI munkatársait tartom fontosnak megemlíteni:

 Gáspárné Vágási Julit, aki ötleteivel, tanácsaival, a szervezésben való fáradhatatlan munkájával, de a túra vezetésével is sokat segített. Természetesen Horváth József testnevelés tantárgygazdát, aki a tábor vezetésében is társ volt, de az ötlettől kezdve a megvalósításig, a testnevelés edzések helyszínének megszervezése is az ő érdeme. Tarjánné Sólyom Anikót, aki a gödi program megvalósításához adott ötleteket és a matematika edzésben volt nagy segítség. Korsoveczky Andrea gazdasági vezetőt, a pénzügyi háttérhez, és Majorosné Lasányi Ágnes igazgatónőt, aki a megvalósítást támogatta. Fantasztikus volt a kollégiumi dolgozók rugalmassága, mindenben segítettek bennünket, külön megemlítem Károlyfalvi Zsolt igazgatót, aki mindemellett az áhítatok megtartásában is oroszlánrésze volt. Nem szabad kifelejteni a „félvezetőket” sem, Pongrácz Leventét és Gyarmati Martint!

Ennyi élmény, ilyen jó közösség mellett csoda hát, ha másnap, amikor a szülők eljöttek a diákokért, mindenki kissé szomorkásan vett búcsút a többiektől? Horváth József tanár úr előző napi zárszavát tudom idézni: nem búcsúzunk, mert akkor biztosan fogunk még találkozni!