Eddig lehetne ez egy megszokott bulvárhír is, amilyennel szinte naponta találkozunk: egy ismert személyt – okkal vagy ok nélkül – hírbe hoznak valamely kínos ügyben, ám az állításokat igazán sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Cikkeznek, suttognak róla egy darabig, de aztán lecsendesedik az ügy, és megy minden tovább. Itt azonban nem ez történt. A The New York Times cikke lavinát indított el. Sorban kezdtek jelentkezni a bántalmazottak, akiknek egymagukban nem volt erejük és bátorságuk kiállni a nyilvánosság elé a nagy hatalmú producerrel szemben, sorstársuk mellé azonban felsorakoztak a maguk kínos és kellemetlen történeteivel. Ezután már nem lehetett tovább elkendőzni a történteket, ráijesztéssel, fenyegetéssel vagy különalkuval elsimítani a vállalhatatlant. Az évtizedek óta reflektorfényben fürdőző Weinstein számára lekapcsolták a reflektorokat. Nagy hatalmú és befolyásos emberként talán úgy gondolta, hogy azt engedhet meg magának, amit akar, mert pénzzel és összeköttetésekkel mindent el tud rendezni, ahogyan tette évtizedeken keresztül. Ez alkalommal azonban a producer már tehetetlen volt.

A történet részleteiről, hullámairól sokáig lehetne még írni, de nem teszem, mert ez az ügy messze túlmutat önmagán.

Mindegyik oldalon súlyos kérdések vetődnek fel. Természetesen leginkább a bántalmazó oldalán. Megtörténik, hogy a hatalmi helyzetbe kerülő ember a testi, fizikai, szakmai, anyagi, társadalmi vagy más jellegű fölényét, befolyását érezve elveszíti a józanságát. Lehet, hogy tényleg azt hiszi, mindent megengedhet magának, mert úgy érzi, ő minden szempontból a másik felett áll. Soha nem fogom elfelejteni Nicolae Ceaușescu román kommunista pártfőtitkár zavart arckifejezését 1989- ben, amikor a romániai forradalom alatt bíróság elé állították. Súlyos bűnökkel vádolták, a hatalommal való visszaéléseket kérték rajta számon, az ő arcán pedig a teljes értetlenség tükröződött. Szerepet próbált váltani, ő akarta kiosztani a kérdezőit. Látszott, hogy egyszerű- en nem hiszi el, ami körülötte zajlik. Nem számolt azzal, hogy valaki valaha is kérdőre vonhatja…

A történet másik oldala az áldozat szerepe. Őt alázzák meg, ő szenvedi el a bántalmazást. Segítségre lenne szüksége, de nem mer senkihez fordulni, mert úgy gondolja, és a bántalmazója is azt sulykolja, hogy még rosszabb lesz, ha beszél. Ez a csapdahelyzet maga is szenvedés.

Aztán itt vannak még a külső szemlélők. Rájuk úgy szoktunk tekinteni, mint akik nem tehetnek semmiről. Valóban nem ők a bántalmazók, nem ők az áldozatok sem, de nem kellene független nézőknek lenniük. Figyelmükkel a bántalmazók kontrolljai is lehetnének, mint ahogyan az áldozatoknak segítene, ha nem néznének félre.

Mitől és hogyan alakulhat ki az, hogy a csendes félrenézésekkel gyakorlatilag díszletet építenek az emberek az elfogadhatatlannak? Ha mezítelen is a király, senki nem jelzi vissza, hanem úgy viselkedik, mintha az abnormális normális volna. Talán meg is dicsérik az „átlátszó” ruhát, az előnyeiről és a praktikusságáról ódákat zengenek… A retorziótól való félelem vagy az érvényesülési vágy hat ilyenkor az emberre?

Ez a szomorú történet komoly figyelmeztetés. Egyrészt figyelmeztet arra, hogy a bűnök visszaköszönnek. Akkor is, ha sokáig úgy tűnik, hogy el lehet takarni őket. Visszaköszönnek sok esetben itt, ebben a világban is, de az utolsó napon Isten előtt mindenképpen. Figyelmeztet másrészt arra is, hogy aki áldozat, keresse a segítséget! Figyelmeztet végül ez a történet a szemlélődő szerepünkben is, hogy ne legyünk cinkos nem látók, nem hallók és nem beszélők, mint a három majom, amely a szemét, a fülét és a száját is eltakarja.

A földi reflektorfények egyszer végleg kialszanak. Odaát pedig Isten igéje szerint egy másfajta megvilágításban kell számot adnunk életünkről. A napi hírek megdöbbentő történetei is figyelmeztessenek bennünket arra, hogy vegyük komolyan Isten útmutatását az életünkben, és használjuk ki a tőle kapott kegyelmi időt! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 43-44. számában jelent meg, 2017. november 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.