Az elmúlt hetekben óriási robbanás rázta meg az amerikai filmgyártás világát. A New York Timesban megjelent egy cikk, amely szexuális zaklatással vádolta meg a 65 éves világhírű filmproducert, Az angol beteg (1996), a Szerelmes Shakespeare(1998), a Ponyvaregény (1994), a Csokoládé (2000), a Kill Bill 1. (2003) és a Kill Bill 2.(2004) és sok más világszerte ismert film készítőjét, Harvey Weinsteint.

Eddig lehetne ez akár egy megszokott bulvárhír is, amilyennel szinte naponta találkozunk, és ami legtöbbször arról szól, hogy okkal vagy ok nélkül hírbe hoznak egy ismert személyt olyan ügyben, amelyet igazán sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Cikkezgetnek, duruzsolnak, suttognak róla egy darabig, de aztán lecsendesedik az ügy, és megy minden szépen tovább. Itt azonban nem ez történt. A New York Times cikke elindított egy lavinát.

Sorban kezdtek jelentkezni más bántalmazottak is, akiknek ugyan egymagukban nem volt erejük és bátorságuk kiállni a nyilvánosság elé nagyhatalmú bántalmazójukkal szemben, akitől bizonyára féltek is, mert a keze messzire elért, sorstársuk mellé azonban felsorakoztak a maguk kínos és kellemetlen történeteivel, ami mindent megváltoztatott. Nem lehetett tovább elkendőzni, ráijesztéssel, fenyegetéssel vagy külön alkuval elsimítani a vállalhatatlant. Az évtizedek óta reflektorfényben fürdőző Weinstein számára lekapcsolták a reflektorokat. Nagyhatalmú és befolyásos emberként talán úgy gondolta, hogy azt engedhet meg magának, amit akar, mert pénzzel és összeköttetésekkel mindent el tud rendezni, ahogy azt tette évtizedeken keresztül. A mostani cikk azonban a többi áldozat felsorakozásával lavinává dagadt, és ezzel szemben már tehetetlen volt.

Tovább a KötőSzó blogra.