A házigazda Babeş–Bolyai Tudományegyetem ez alkalommal lépett a Refo500 tagjainak sorába. 2017 felé közeledve a hálózat örvendetes bővülése okán két részre osztották a korábbi kelet-közép-európai régiót, így került sor most első alkalommal a Kelet-Európából (Szlovénia, Magyarország, Szlovákia, Románia) érkező tagok találkozására.

A régióban végzett munkát Tóth Zsombor, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézete (MTA BTK) keretében működő Irodalomtudományi Intézet reneszánsz osztályának tudományos főmunkatársa fogja majd össze. Magyarországról emlékbizottságunk mellett az állami Reformáció Emlékbizottság, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Miskolci Egyetem, valamint az MTA BTK vesz részt a nemzetközi hálózat munkájában.

Személyes nézőpontok

A találkozó hangsúlyos eleme volt az a megállapítás, hogy az európai reformációt több középpontú folyamatként érdemes szemlélnünk. Még magyar kutatók is gyakran hangoztatják azt a téves nézetet, hogy régiónk periferikus szerepet tölt be a reformáció történetében. Határhelyzetekkel kétségkívül szembesülünk a történelem során (gondoljunk csak a reformáció és az ottomán birodalom egymásmellettiségére), ugyanakkor számos adat bizonyítja, hogy a reformáció – elsősorban a németországi egyetemekkel való eleven kapcsolatnak köszönhetően – az első időktől kezdve gyökeret vert ezen a vidéken.

1527-ben Nagyszebenben már hivatalos feljegyzés figyelmeztet arra, hogy a városban nemcsak olvassák Luther műveit, de a nép körében terjed a tanítása. Az 1544-es váradi tételek és az ezt követő évtizedben az Ágostai hitvallás elfogadására irányuló határozatok világosan jelzik a folyamat további állomásait. Az 1568-as, majd az 1571-es tordai országgyűlés vallásszabadsággal kapcsolatos rendelkezései közismertek.

Az Európa nyugati feléről nézve távoli vidéken tehát már a 16. századtól kezdve gazdag emlékek találhatók (vagy eredeti források híján valószínűsíthetők) e tárgyban, és örvendetesen sok kutató foglalkozik a kapcsolódó tárgyi és szellemi emlékek feltárásával.

Magyar volt a dajkám – szólt angolul a román előadó

A kolozsvári találkozó közegében nemcsak a nyelvhasználat sokszínűsége, de a különböző felekezetű kutatók jelenléte is természetes volt. Evangélikus, református, római katolikus és újprotestáns testvérek mellett az ortodox teológiai kar is képviseltette magát.

A témák sorában éppúgy szerepelt az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár készülő kiadványainak bemutatása (amely a mi digitalizációs projektünkhöz hasonló tartalmakat – a reformátuslelkészek történeti tárát, vizitációs jegyzőkönyveket stb. – közöl könyv formában), mint a világegyházban egyedülálló erdélyi római katolikus autonómia (status catholicus) vagy a barcasági, 1887-ig a szász evangélikus egyházhoz tartozó (!) magyar gyülekezetek története.

Hallhattak az egybegyűltek a 2017-ben Budapestre tervezett reformációi nagy kiállítás formálódó terveiről: a gyülekezetekben megőrzött örökséget felmutató, ugyanakkor a reformáció által felvetett kérdésekre friss szemlélettel reflektáló tárlat közös asztalhoz hívja majd a látogatókat – egy asztal köré, amely egyszerre lehet a mindennapi kenyér, az úrvacsorai közösség és a találkozás, a párbeszéd helye.

A jövő tervei

A találkozó résztvevőinek körében erőteljes igény fogalmazódott meg az egyházak és a tudományos szféra közötti együttműködés szorosabbra fűzése iránt: a fokozottabb információ-áramlás mellett az egymás eredményeire való nyitottságra is szükség van. 2016-ban az MTA BTK, 2017-ben a Refo500 hálózat szervez kelet-európai fókuszú konferenciát Magyarországon.

Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az egyháztörténelem kereke nem áll meg 2017-nél. Egyházunk zsinata legutóbbi ülésén jóváhagyta a reformációi emlékbizottság átütemezett költségvetését, mely 2018–19-ben is lehetővé teszi majd a megkezdett projektek (például a Luther Válogatott Művei című nagyszabású könyvsorozat) kiteljesedését.

Más országoktól eltérően nem tervezünk minden, a reformáció történetéhez tartozó esemény ötszázadik évfordulóját felelevenítő ünnepségsorozatot, de bízunk abban, hogy a reformáció értékeinek folyamatos felmutatása az egyház mai megújulását is munkálja.