Először a Szekszárdi Kamarazenekar közreműködésével Antonio Vivaldi Glória című műve hangzott el az alkalmon. A zenekar művészeti vezetője, Földesi Lajos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a zenekar szólam vezetője, Színé Köntös Hedvig, a zenekar működését fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke, Borsiczky Iván közreműködésével. Szólót énekelt Megyesi Schwartz Lucia, a Magyar Állami Operaház magánénekese és a kórus valamikori tagjai: Károly Ágnes énekes és Károly Katalin a Kecskeméti Katona József Színház zenei igazgatója, szintén magánénekes. A Kamarazenekarban oboán Szász Diána, trombitán Kovács György játszott. Csemballón kísért Koch Boglárka, vezényelt Ujházy Krisztina.

A zenemű, amit ezután adtak elő a Szekszárdi Kamarazenekar és Koch Boglárka orgonista közreműködésével, több szempontból is különleges volt. Különleges azért, mert a reformáció ötszázadik évfordulójára íródott, e hétvégén volt az ősbemutatója, de különleges azért is, mert szerzője, aki a Vivaldi Glóriáját is vezényelte, és a koncert további részében is vezényelt, Ujházy Krisztina, a kórus karnagya volt.

A Reformáció című zeneművet elsőként a dunaújvárosi evangélikusok hallhatták, hiszen igazi különlegességként, Cantate vasárnapján az evangélikus templomba csendül fel, ahonnan Krisztina indult, és ahol a reformáció ötszázadik évfordulóján egy kiállítással is ünnepltek.

Az 1517. október 31-én Luther által írt 95 tézisből 7 tétel hangzott el, melyet a kórus németül énekelt, ám a tételek között az érdeklődők hallhatták a magyar fordítást is. A tételek a következők voltak:

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.

2. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.

3. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.

4. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.

5. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.

6. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Béke, béke” - de nincs béke!

7. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.

A városi vegyes kart közel tíz éven keresztül Cseke Gábor vezényelte, aki már végzett egyetemistaként négy évig tagja volt a kórusnak, mielőtt 2007-ben karnagya lett volna. Irányítása alatt másodszor nyert fesztiválkórus minősítést az énekkar. Ő vezényelte a linzi, a vilniusi, a toscanai és az albániai szereplésen is a kórust. Cseke Gábor tiszteletére az Alleluja című Ralph Manuel mű is felhangzott a templomban.

Ezt követte Szergej Rachmanyinov: Bogorodiste Devo című műve. Ezt Cseke Gábor elődje, Simon Péter tiszteletére adták elő, aki a Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Intézmény mostani igazgatója, és tíz évig, 1997-től 2007-ig vezényelte a vegyes kart. Az ő irányítása alatt 2005-ben Olaszországban ezüst diplomát kaptak teljesítményükért, és ugyanebben az évben a Simon Péter vezette éneklő közösség Paks Város Önkormányzatától megkapta a Pro Urbe emlékérmet.

A koncert záró darabját, Giuseppe Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgakórust is előadták. Zongorán kísért Koch Boglárka.