A mindenki által ismert helyszínen egy nem megszokott program várta az érkező családokat. Kézdy Péter házigazda lelkész áhítata után a Wycliffe és Interserve missziós szervezetek rendezésében missziói akadályversenyen vehettek részt a családok, ahol kicsik és nagyok egyaránt örömmel vetélkedtek. A találkozás öröme és a gazdag program mellett Vető István, a Cinkotai Evangélikus Egyházközség lelkészének gondolatai „A lelkészcsaládok különleges örömei és nehézségei” mottó mentén formálták együtt gondolkodóvá a közösséget. Akár a játék, akár a másnapi esztergomi kirándulás, a Bodor Major Lovas- és Szabadidő Parkban töltött idő során is vissza-vissza tértek a beszélgetések a lelkészcsaládok életének mindennapjaihoz. A hétköznapokhoz, amelyekben mindig van annyi örömünk, hogy ne csüggedjünk, és annyi nehézségünk, hogy alázatosak maradjunk. Egy lelkésznek a gyülekezetben lévő szolgálata során családja a bástya, ami védelmet ad. Éppen ezért a lelkészi szolgálat nem lehet teljes, ha nincs meg ez a stabilitás. Az egység megéléséhez, ahhoz, hogy a lelkész jól érezze magát a bőrében, önmagának, a lelkészcsaládnak és a gyülekezetnek is stabil, mindennapi kapcsolata kell legyen az Úristennel. Ez pedig – akárcsak a rekreációs napokon való részvétel – a saját döntésünkön múlik. A mi elhatározásunk, hogy napjainkban keressük az Úristennel való közösséget és ezáltal egységben legyünk a családunkkal, gyülekezetünkkel vagy akár egy évben egyszer az egyházkerületünkben együtt szolgáló más lelkészcsaládokkal.
…közösségben lenni egymással és Istennel csak odaszánással lehetséges.