Pál úgy alkalmazza az evangéliumot, hogy egyszerre konfrontálódik minden közösség alapvető kulturális narratívájával, ugyanakkor be is teljesíti azt. Ezeket a beszédeket olvasva azonnal feltűnik, mennyire másként mondja el Pál az evangéliumot a különböző kulturális hátterű hallgatóság előtt. Mit tanulhatunk ebből? Legyünk igen alaposak, ha következtetéseket akarunk levonni! Minden egyes esetben szem előtt kell tartanunk, hogy a bibliai beszámolók töredékesen adják vissza ezeket a beszédeket. Az Apostolok cselekedetei 17-ben például Pált félbeszakítják, mielőtt befejezhetné az igehirdetést. Mégis, mindezekkel együtt föl lehet fedezni bizonyos mintázatokat az Apostolok cselekedeteiben szereplő nyilvános beszédeiben.

Először nézzük a különböző beszédek közötti különbségeket! A hallgatóság összetételétől függően változtatja Pál az idézett forrásokat. A bibliahívőknek a Szentírásból és keresztelő Jánostól idéz; a pogányok között az általános kinyilatkoztatás alapján érvel, és a teremtés nagyszerűségére mutat. Az előadás bibliai tartalma is különbözik, a hallgatóságtól függően. Változtat azon, hogy a különféle igazságokat milyen sorrendben mutatja be, csakúgy, mint azon, hova helyezi a hangsúlyt a különböző teológiai állítások között. A zsidók és istenfélők között Pál nem sok időt pazarol az Istenről szóló tanításra: rögtön rátér Krisztusra. De a pogányok előtt az idő nagyobb részét arra használja, hogy az Isten fogalmát érthetővé tegye. A görögök és a rómaiak között Pál Krisztus feltámadásával, nem pedig a kereszttel kezd.

Amikor a bűnről beszél, Pál igehirdetése a zsidók között világossá teszi, hogy a törvény nem teheti őket igazzá, és az erkölcsi teljesítmény nem menti meg őket (ApCsel 13,39). A bibliahívőknek valójában azt mondja Pál: „Azt gondoljátok, hogy jók vagytok, de nem vagytok elég jók!” Ezzel szemben a pogány hallgatóság előtt azt a megközelítést alkalmazza, hogy biztatja őket, forduljanak el a „hiábavaló dolgoktól” – a bálványoktól – „az élő Istenhez”, aki az „öröm” igazi forrása (ApCsel 14,15–17). Itt tehát lényegében azt mondja Pál: „Azt gondoljátok, hogy szabadok vagytok, de igazából halott bálványok rabságában éltek.” Variálja továbbá az érzelmi és értelmi megközelítést, a szókincset, változtat a bevezetésen és az összegző részeken, a szóképeken és az illusztrációkon, más-más módon azonosítja be a hallgatóság félelmeit, reményeit és szükségleteit. Minden esetben a hallgatósághoz igazítja az evangélium hirdetési módját.

Ezen alapvető különbségek ellenére az egyes beszédek sok lényeges vonásban egyeznek. David Peterson megállapítja, hogy míg valóban nincs egyetlen szabványos „evangéliumbemutatás”, az Apostolok cselekedeteiben mégis kitapinthatóan egyetlen evangélium létezik, és az minden embernek szól. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.