Réti Zoltán (Nagyoroszi, 1923. május 14. – 2018. február 12.) magyar festő, grafikus, ének- és zenetanár, karnagy, szolfézstanár, zeneiskolai igazgató, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje (Wikipédia).

A zűrös huszadik században született, de ebben a nem kevésbé zűrös huszonegyedikben is itthon volt. Vagyis ugyanúgy nem volt itthon, ahogy az előzőben sem. Csak alkotott, tanított, dolgozott fáradhatatlanul és fiatalosan. 

Reneszánsz ember – ezzel a címmel jelent meg beszámoló nyolcvanéves korában a Horváth Endre Galériában megnyílt életmű-kiállításáról, valamint az azt követő zeneiskolai koncertről, ahol újra ő vezényelte a Dalegyletet.

Bizonyára sokan és sokféleképpen meg fognak emlékezni róla az elkövetkező napokban. Regényeket lehetne írni róla. Balassagyarmat város saját halottjának tekinti. A város polgármestere, majd az általa alapított és sokáig vezetett Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója és egy valamikori tanítóképzős diákja emlékezett meg róla. Legutóbbi úgy nyilatkozott emlékbeszédében, hogy amíg ő él, mindig csak élőként tud rá emlékezni. 
A Balassagyarmati Dalegylet az evangélikus kórussal együtt énekelte a „Nyugvóra térek, Istenem” kezdetű lipcsei korál Réti Zoltán által feldolgozott, többszólamú változatát. 

A helyi lelkész barátságuk és közös hitük alapján merte megfogalmazni reményét, miszerint a félbemaradt beszélgetést a tágas és fényes örök műteremben folytathatják majd. 

Réti Zoltán egy történelmi korszak képviselője volt. Nyugodjék békében.